Hetednapi Adventista Egyház óbudai gyülekezete

Hetednapi Adventista Egyház óbudai gyülekezete A Hetednapi Adventista Egyház óbudai gyülekezetének oldalán jársz, melyen információkat találhatsz programjainkról, gyülekezeti életünkről.

14/10/2023

Még talpon vagy!

Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek...
Jakab levele 1:2

Mégis mi lenne jó a kísértésben? Mégis miről beszél Jakab? Mi értelme az egésznek?
Egész életemben küzdöttem azzal, hogy ne tegyek olyant, amit Isten nem szeretne. Szerettem volna Neki tetsző életet élni. Kísértésekkel küzdök nap mint nap, és ennek örülni kéne? Örülni kell annak, hogy folyamatosan háború zajlik a belsőmben?

Elmentem edzeni. A teremben volt egy felirat: "Ne akkor hagyd abba, ha elfáradtál! Hagyd abba akkor, ha vége a gyakorlatnak!" Ezt a feliratot akkor vettem észre, amikor már épp az járt a fejemben, hogy most én összepakolok, és megyek haza, mert puhány vagyok az egészhez. Elgondolkoztam rajta. Ha akkor felállok, és eljövök, azt mondtam volna, hogy ez is megvolt, kiderült, nem vagyok elég kemény, nem bírom én a strapát. Nem jöttem el. Úgy fejeztem be, hogy képes vagyok rá.

Hallottad már a mondást, miszerint egy dolgot tudsz tenni azért, hogy elhallgattassd a kísértést? Engedni kell neki.

Megteheted, hogy engedsz, de tudod mit? A diéták legnehezebb napja mindig az első. Ha akkor engedsz, az egészet el is felejtheted. Ma legyen ez az első nap a kísértések elleni harcodban! Ne engedj! Fogd fel máshogy a dolgot! Segítek!

Csak azt kell tönkretenni ami működik. Érzel kísértést? Fogd fel úgy, hogy Sátán ellened akar dolgozni, mert valamit lehet hogy jól csinálsz. Fogd fel úgy, hogy azért kapod a kísértést, mert Sátán célja hogy elbukj. Ez azt jelenti, hogy még talpon vagy. Lehet, hogy éppen csak, de akkor is. Ha még meg kell kísérteni, akkor bármennyire ki vagy billentve az egyensúlyodból, akkor is még talpon vagy. Ennek lehet örülni.

A kísértés nem jó. A vele járó küzdelem nem jó. A kísértésben nem a kísértés a jó. Nem az a jó, hogy van. Az a jó, hogy azt jelenti, hogy van még miért megkísérteni.
Kísértés ér? Örülj! Ezek szerint még van mit tönkretenni benned! Örülj, mert ezek szerint még talpon vagy!

(Ömböli Dávid)

08/10/2023

„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura.”

Malakiás könyve 3:1

Szeretetre teremtett minket, hogy megtapasztaljuk az Ő szeretetét, és tovább tudjuk adni a másik ember, a természet, önmagunk felé, hogy vissza tudjuk adni Felé, és kapcsolódhassunk Hozzá.

De ez az álom már az Édenben összetört, a szeretet helyett megtanultunk félni. Tőle, egymástól, önmagunktól, a minket körülvevő világtól, de Ő utánunk jött, bárhogy is menekültünk előle.

Utánunk jött kérdésekben, amikor Ábelt nem találta, utánunk jött oltalmazó bélyegben Káin homlokán. Utánunk jött esőcseppben, vízözönben, bárkában és szivárványban. Utánunk jött a bábeli zűrzavarban, lángoló és soha el nem porladó csipkebokorban. Kettéválasztott Vörös-tengerben, mennydörgő szózatokban és néma csendben.

Utánunk jött, ahogy elnyelt a cethal, ahogy nem pusztult el Ninive. A próféták szavában, a várakozásban, a betlehemi csillagos éjszakában, amikor a gyermek felsírt a jászolban. Utánunk jött öt kenyérrel és két hallal, ötezer jóllakott mosollyal, lecsendesült hullámokkal, magára maradt, vérverejtékes gyötrődéssel. Némán tűrt korbácsütésekkel, kereszttel, üres sírral, damaszkuszi úttal, pátmoszi vízióval.

Utánunk jött, mert szeret, és nem akar több félelmet. Azt szeretné, ha végre megismernénk, ha kilépnénk a fügebokraink mögül, és engednénk meglátni magunknak, hogy jó az Isten. Szeretné, ha örömmel várnánk a szemtől szembeni találkozást, amikor jön királyként, harsonaszóval, amikor feltámadnak azok, akiket elveszítettünk, amikor vége lesz minden rossznak, szenvedésnek, halálnak örökre. Amikor igazságot szolgáltat, eltörli a kizsákmányolást, a kenőpénzeket, a zsarnokságot és gyűlöletet. Amikor újjáteremt mindent, mert Ő még mindig és örökre szeret.

Ma lehetsz az, aki nem fél, hanem vár, mert megtapasztalta ezt a szeretetet. Ma lehetsz az, aki utat készít Neki a másik ember szívéhez. Ma lehetsz a szeretet követe.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

02/10/2023

Várakozás

„Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap”.

Lukács evangéliuma 21:29-34

Ahogy olvastam ezt az igét, eszembe jutott a kisebbik gyermekemmel való várandósságom és a születésének története. Sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, hogy nem tudom úgy várni, mint a nagytestvérét. Pedig ő is tervezett, vágyott gyermek volt, de napközben elég rendesen lefoglalt a szaladgáló, csacsogó, mindenre kíváncsi, az alvást ellenségének tartó utódom, akinek mesét olvastam, akivel játszótérre mentem, vagy épp a doktornénit látogattuk meg, egyszóval akivel éltük a mindennapokat.

Esténként, amikor a trónörökös végre valahára elszunnyadt, és nekem is sikerült vízszintes pózba helyezkedni, végigsimítottam gömbölyödő pocakomon, és az álomba zuhanás előtti pillanatban mormoltam befelé a kistesónak, hogy nagyon várjuk, akkor is, ha sokszor nem tudok ennél többet kizárólagosan vele foglalkozni.

De ott volt ő is a mindennapjainkban. A testvére odabújt a hasamhoz, kacagott nagyokat, amikor a kicsi orrbarúgta, és tervezgette, mennyi mindenfélét fog játszani vele, miután végre világra jött. Ott volt a gondolatainkban, a lakásátrendezési terveinkben, hiszen már négy főben gondolkodtunk.

Bár nem koncentráltunk kizárólagosan csak rá a nap 24 órájában, de vártuk aktívan, átszőve a készülődéssel néhol lazábban, néhol hangsúlyosabban mindennapi életünket. Születése előtti nap még a barátainkkal tartottunk egy asztali szerepjátékos napot, de a kórházas táska ott lapult a csomagtartóban, hogyha menni kell, hát menni kell.

Valahogy ehhez tudnám hasonlítani a fenti igében leírt vigyázást. Hiszen a Krisztus-várás átszövi mindennapjainkat, értelmet ad tetteinknek, meghatározza döntéseinket, akárcsak egy születendő gyermek várása.

A lényeg abban rejlik, hogy kit vársz, ez meghatározza a hogyant. A barátodat, a Megváltódat, a szerető, kegyelmes Istenedet, vagy egy zsarnok kényurat, akinek sohasem leszel képes megfelelni? A Názáretit, aki értünk lett emberré, értünk áldozta fel magát, és aki most végre levetve „álruháját”, királyi mivoltában léphet elénk vagy az örökké számokérő bankárt, akinek sosem tudod leróni a tartozásodat? A mennyei Atyát, aki magához öleli tékozló gyermekeit, vagy a megközelíthetetlen Nagyurat, akit sosem érhetünk el? Az igazságos Istent, aki megbízható, aki meghozta ítéletét, és Krisztusért igaznak fogadott el minket, vagy egy kegyetlen, kiszámíthatatlan bírót, aki kénye-kedve szerint sújt le kalapácsával?

Mondd, Kedves Olvasó, te kit vársz?

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

26/09/2023

A fehér kendő

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.”

Ézsaiás könyve 55:3

Az ősi Grúziában élt egy szokás, miszerint a férfiak abbahagyták a harcot, ha a nők odadobták fehér kendőjüket. „1993-ban egy grúz filmrendezőnő, Keti Dolidze előállt egy ötlettel: arra kérte a nőket, hogy szeptember 24-én vonuljanak utcára fehér kendőben, így kifejezve a háború elleni tiltakozásukat. A kezdeményezés hatására kétezren cselekedtek a rendező kérésének megfelelően. Ezért 1993 óta Grúziában ez a nap a megbékélés és a harcellenes gondolkodásmód napja, egy évvel később pedig, 1994-ben Magyarország is elismerte az emléknapot.” (Forrás: https://femina.hu/terasz/feher_kendo_napja/ )

Ma van a fehér kendő napja, és bárcsak, bárcsak vége lenne az értelmetlen vérontásnak, hatalmi játszmáknak, elborult, birodalmi vízióknak. Bárcsak béke lehetne ember és ember között minden téren, bárcsak élhetnénk, és hagynánk élni egymást emberhez méltó módon.

És bárcsak békében lehetnénk Istennel. Hiszen Ő is vágyik erre. Várja azt a napot, amikor végre felhagyunk a meneküléssel, az ellene való küzdéssel, amikor végre rádöbbenünk, Ő jó, és a javunkat akarja. Amikor összetörnek a róla alkotott torz képek, és felsejlik a valódi. Amikor megengedjük, hogy Isten legyen az életünkben, az az Isten, akitől nem kell félni, akinek nem kell küzdeni a szeretetéért, aki elfogad és felvállal minket úgy ahogy vagyunk. Akinek a szeretete képes hatással lenni az életünkre, képes formálni, és kihozni belőlünk azt a csodát, aminek Ő teremtett meg minket.

Ma hív a békére, és nem pusztán holmi fegyverszünetre. Ma hív arra, hogy egy esélyt adjunk neki a bemutatkozásra, esélyt a kapcsolódásra, a közösségre. Neki minden vágya, hogy részese lehessen az életünknek, hisz a saját életével fizetett ezért. Neki kimondhatatlanul fontosak vagyunk.

Hát figyelj rá, jöjj hozzá, hallgasd szavát, Kedves Olvasó, és tiéd az élet, az örök élet, amire a vére a biztosíték. Mert Ő rendíthetetlen.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

10/09/2023

Ez még csak a kezdet

„Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.”

Lukács evangéliuma 5:8-11

Szerinted nem tudta Jézus, hogy Péter bűnös? És nem tudja, hogy mi mindannyian, egytől egyig azok vagyunk?

Pont ez a csodálatos Istenben. Hogy amikor taszítana az Ő tökéletessége, amikor meglátjuk a szemében, hogy hány sebből vérzünk, és hogy egyedül sosem leszünk elég jók, Ő akkor van hozzánk a legközelebb.

Nézd meg őszintén a tanítványokat! Melyik érdemelte meg, hogy Jézus meghívja őt a legbelsőbb körébe, a mindennapos, 0-24-es baráti társaságába? Az „ami a szívemen, az a számon” Péter? A mennydörgés fiai (Jakab és János)? A vámszedő Lévi Máté, aki eladta a lelkét pénzért az ördögnek (legalábbis a kortársai így vélekedtek róla és a munkatársairól)? A radikális, nacionalista nézeteket valló Simon? A hitetlen Tamás? Vagy Júdás, az áruló?

Jézusnak kellett mindegyik. Több mint három évét és az életét áldozta rájuk, megszámlálhatatlanul sok kilométert tett meg velük fizikai és lelki értelemben is, tanította őket megannyi példázattal. Elviselte az állandó cicaharcaikat, nem átallott bizonyos dolgokat többször is elismételni nekik, a búcsúvacsorán megmosta mindannyiuk lábát, és nem haragudott egyikre sem, amikor a Gecsemáné-kertben a szélrózsa minden irányába menekültek mellőle. Sőt, feltámadása után is hitt bennük, és rájuk bízta az evangélium hirdetését, egyháza alapítását. Nem, ez nem egy olyan értékelhetetlenül lényegtelen feladat, amit csak azért adsz valakinek, hogy ne legyen láb alatt. Az Ő művét bízta rájuk, a bűnösökre, azokra, akiket mások csak lenéztek, akikért Ő meghalt és feltámadt.

Hát ne félj, Jézusnak te kellesz, a halbűzös, tanulatlan halászlegény, az értetlen, a kételkedő, a bizonytalan, a kish*tű, a magas, az alacsony, a szegény, a gazdag, a semmiből sem okuló, a félénk, a megsebzett, az egyedülálló, a megfáradt, a meg nem értett. A boldog, a tervekkel rendelkező, a világot megváltani akaró, a soha meg nem álló, az extrovertált, az introvertált, a mindig jobbra vágyó. Te kellesz neki, az Ember.

Ma van az öngyilkosság megelőzésének világnapja, és úgy gondolom, ennél jobb történet nem is lehetne az alapigénk. Lehet, hogy neked is megfordult már valaha a fejedben, Kedves Olvasó, hogy abbahagyod ezt a szélmalomharcot, és búcsút intesz saját akaratodból a világnak. Ma halld meg Isten különleges, Neked szóló üzenetét! Kimondhatatlanul fontos vagy Neki. Ne félj, mert várnak még csodák rád! Tarts Jézussal, és ezentúl emberhalász leszel!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

02/09/2023

Bocsánat

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”

Jakab levele 5:16

Mesterképzésen az egyik bibliodráma órán József történetére esett a választás, és mi dönthettük el, mely epizódokba lépünk bele, és éljük át együtt. Természetesen nem maradhattak ki a tinédzser József álmai, amikor megosztja azokat testvéreivel, valamint az ominózus találkozás, amikor addig fajulnak a dolgok, hogy Jákób fiai eladják fivérüket rabszolgának.

Júda szerepét kértem, és fantasztikusan jól össze tudtunk dolgozni a csoporttársakkal, akarom mondani, a testvéreimmel. Adtuk egymás alá a lovat, hergeltük magunkat és a másikat József ellen. Rúben próbálkozott minket jobb belátásra téríteni, de szavai egyik fülünkön be, a másikon már ki is szálltak. Nem kellett megerőltetnünk magunkat, az események magukkal ragadtak minket, és József már az izmaelita kereskedők karavánjában rótta az utat Egyiptom felé.

De aztán jött számunkra a fekete leves, embertelen tettünk terhe egyre lejjebb nyomta vállunkat, és hipp-hopp, az egyiptomi börtönben vádoltuk magunkat és egymást, hogy ez az egész, az éhség, a hirtelen jött rabság bizony mind azért van. Mert eladtuk őt.

Szó szerint éheztem a megbocsátásra. Ki akartam mondani, hogy az én hibám volt, hogy mennyire bánom, de abban a hitben éltem, hogy már nincs kinek.

Aztán felfedte magát előttünk, alig mertünk hinni a szemünknek. Nem vádolt, nem fenyegetőzött, nem állt bosszút. Megbocsátott, mielőtt mi felocsúdhattunk volna, kegyelme elvette a súlyos terhet, és szó szerint éreztem, hogy lekerült a vállamról. Éreztem a semmit, hogy nincs többé az éveken át rejtegetett bűntudat. Éreztem a bocsánatát, ami soha addig nem tapasztalt szabadságot adott.

Nem kell tovább hordoznod a terhet, Kedves Olvasó! Légy bátor, vállald a tetteidet, és mondd ki: bocsáss meg! Istennél már kész a kegyelem, és bízz Benne, Ő dolgozik annak az embernek a szívében is, akit megbántottál, hogy rendezni tudd vele a múltat, és végre szabadon léphessetek tovább.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

02/09/2023

Most kezded egyetemi tanulmányaidat? Esetleg ismersz olyan fiatalt, aki igen?

Magyarországon több helyszínen tárt karokkal várunk - izgalmas programok, befogadó közösségek.

Szánj rá 1 perced és tedd lehetővé, hogy kapcsolatba lépjünk Veled, vagy ha van ismerősöd, akinek jól jönne ez az információ, küldd tovább Neki! 🤓

https://bit.ly/egyetemisták

27/08/2023

“Dolgozni szaporán”

„Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek.”

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3:10-12

Nehezen jönnek a szavak, hogy mit is írjak erről az igéről. Mert a szemem előtt megjelenik egy diák, akinek már csak néhány napja van a nyári szünetből, és kezdődik az iskola úgy, hogy még fogalma sincs, ki lesz a kémia tanára, az osztályfőnöke, vagy a napközis tanítónénije. Látok egy pedagógust, aki azt kívánja, bárcsak kezdődne számára is az iskola, mert mindennél jobban tanítani szeretett volna, de nem ilyen körülmények között.

Látok egy óvodavezetőt, aki őrlődik magában, hogyan oldja meg, hogy a sünicsoportban is legyen óvónő, mert akárhogy számol, nincsenek elegen. Látok szülőket, akik próbálnak zsonglőrködni a család-munka-józan ész labdákkal, de csak az állandó lelkiismeretfurdalás az, ami biztos. Felsejlik egy beosztott alakja, akit a vezetői vagy kollégái bántalmaznak. És ott vannak azok, akik nemhogy egy hétvégi nyaralást, még a szabadságot sem engedhették meg maguknak, mert minden forint számít.

Aztán megjelenik előttem a láthatatlanság. Azok, akik hiába dolgoznak 0-24-ben, senki sem ismeri el a munkájukat. Anyák, apák, akik otthon vannak a gyermekükkel és a háztartással, férfiak és nők, akik magatehetetlen, beteg hozzátartozójukat gondozzák. Szülők, akik fogyatékkal élő gyermeküket látják el és vigyáznak rá a nap minden percében. Senki sem ad nekik „hónap dolgozója” kitüntetést, év végi bónuszt vagy jutalomnyaralást.

Ők mind dolgoznak.

Egy percig sem állítom, hogy nincs igaza Pálnak. A munka eredetileg Isten ajándéka volt, és fontos ma is, nemcsak a megélhetés, hanem az önértékelésünk, példamutatásunk szempontjából. Ezért elengedhetetlen, hogy nyitott szemmel járjunk, észrevegyük ezeket a helyzeteket, és megtegyük, ami hatalmunkban áll. Ha egyebet nem is, azt mindenképp, hogy elismerjük a másik munkáját!

Hívlak, Kedves Olvasó, hogy add tovább Isten szeretetét ezen a különleges módon, lépj oda valakihez, és köszönd meg neki, amit tesz! Legyél kedves a bolti eladóval, akinek még vasárnap is be kellett jönnie dolgozni! Öleld meg, ha teheted, a szüleidet, házastársadat, és ismerd el a főztje, a kitakarított garázs, a befizetett számlák vagy az összehajtogatott ruhák miatt! Támogasd szóval, tettel gyermeked pedagógusait! Adj valami közös élményt utódodnak, amire örömmel emlékszik majd vissza az iskolai terhek közepette is!

És végül, de nem utolsó sorban, tegyél valamit magadért! Beszélgess Istennel, a barátaiddal munkád kihívásairól, vagy épp arról, mi az, ami motivál! Találd meg azt a tevékenységet, ami feltölt, és így gyújts erőt a következő hétre! És ha bátor vagy, állj a tükör elé, nézz a saját szemedbe, és mondd azt: szeretlek! Büszke vagyok rád!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

20/08/2023

Országépítő

„Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
János evangéliuma 10:7-10

Boldog születésnapot, Magyarország! Ma van az államalapítás ünnepe, amikor többek között arra emlékezünk, hogy I. (Szent) István király a Magyar Nagyfejedelemséget Magyar Királysággá formálta. Egyház- és államszervezetet épített ki, és feltette országunkat Európa térképére. Intézkedései hosszútávon hívattak biztosítani az ország stabil helyzetét és függetlenségét. Az ezer évvel ezelőtt regnáló István reálisan látta a népét fenyegető veszélyeket, kora kihívásait, és az állam megerősítése céljából megtette a megfelelő lépéseket.

A keresztény szemléletű emlékezés már egész másként tekint rá, mint az a pogány vallású nép, akinek fejedelme, majd királya lett. Ma a józan, bölcs uralkodót látjuk, aki igyekezett megszilárdítani az államformát és a keresztény hitet országában, akkor azonban olyan megítélés is születhetett róla, mint aki megtagadta ősei vallását és szokásait.

Az utókor igazolja tetteit, ezen intézkedések véghezvitele nélkül országunk nagy valószínűséggel eltűnt volna a történelem sűrűjében.

István, az országépítő. Számunkra. De van egy olyan országépítő, aki nemzettől, bőrszíntől, etnikai hovatartozástól, földrajzi születési helytől függetlenül mindannyiunk királya lehet.

Isten is építi országát, és velünk kapcsolatban is hosszútávra tervez, az örökkévalóságra. Ezért lett emberré, ezért Ő a jó pásztor, aki bölcsen vezeti övéit, és a biztonságot nyújtó ajtó, aki az igazi szabadságot adja. Tettei, lépései az adott jelenben lehet, hogy furcsának tűnnek, értehetetlennek, talán még hibás döntésnek is (gondolj csak arra, mit éltek át a tanítványok Krisztus kereszthalálakor, hányuknak futhatott át az agyán, hogy mégsem Ő volt a Messiás?), de a nagyobb kép szemszögéből nézve megláthatjuk, Ő uralkodik, és kezében tartja világunkat.

Életet és szabadságot ad gyermekeinek. A Vele való kapcsolat nem kényszer, és nem egy előre kőbe vésett ösvény, ahol nem számít a te döntésed és véleményed. A Vele való kapcsolat szabadság, egy közös út, egy igazi kaland.

Ő az, akinek biztos kezébe bátran belekapaszkodhatsz, akivel minden kételyedet, érzésedet és ötletedet megbeszélheted, és Aki azért jött, hogy boldog életed legyen.

Országa mindannyiunk számára nyitott, és uralma egy örökkévalóságig biztos és kikezdhetetlen. Ő a legjobbat akarja neked. Hát válaszd Őt a királyoddá!

(Szilvási -Csizmadia Andrea)

Cím

Beszterce Utca 27
Budapest
1034

Nyitvatartási idő

09:00 - 17:00

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Hetednapi Adventista Egyház óbudai gyülekezete új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Hetednapi Adventista Egyház óbudai gyülekezete számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória