11/10/2024
Mint egy csap. Ilyen az ember jelleme.
Ha tiszta, a víz akadálytalanul folyik át rajta. Ha rozsdás, akkor kevésbé. Ha el van dugulva, akkor szinte semennyire.
Istennél nem az számít, hogy mit csinálsz, hanem hogy ki vagy. Amikor az Úr tanít, akkor nem az ajándékunkat fejleszti, hanem a jellemünket, hogy minél könnyebben és zavartalanul átfolyhasson rajta az ajándékunk.
Amikor Isten szolgálatáról beszélünk ott nem lehet szó rozsdás, eldugult csapokról. Isten nem ad inni rozsdás, szennyezett vizet senkinek. Mi történt ma, hogy az egyházban rozsdás víz folyik?
Az történt, hogy a csap tisztasága helyett a fókusz átkerült az üzemelésére. Folyik belőle? Igen. Akkor jó. Viszont az, hogy milyen víz az már nem számít.
Nem számít milyen az adott ember, csak adjon valamilyen vizet. Nem számít ki ő, amíg valamennyi csepeg belőle.
Amíg Isten csak a tiszta vizű csapokat nyitja meg, addig az egyház már azt is elnézi, ha egy csap teljes nyitottság mellett alig csorgat ki magából valamit. Ez pedig azért van így mert az egyház az új borért imádkozik akkor amikor először új tömlővé kéne válnia. Az pedig nem megy puszta imával. Nem Isten felelőssége az, hogy én milyen tisztán tartom magam hanem a sajátom. Ugye így mennyivel lelassulna minden nagy dolog szervezése? Mert Istennél nem az számít mit teszel, hanem ki vagy. Mert Isten nem áldozatot kér, hanem engedelmességet. A valódi szellemi áttörés és az ébredés az engedelmesség gyümölcse lesz, nem az áldozaté.
Egy nemzetet nem lehet megitatni csepegő csapokból.
