05/06/2026
Vasárnap. Történjen bármi, a lelkésznek szolgálatról-szolgálatra "fel kell csipkednie" magát a szellemi magaslatra.
Egy gondolat vagy belső indíttatás (ihlet?) ragad meg, amelyből azután megszületik az alkotás küzdelme és áramlatélménye. Közben az állandó önvizsgálat, olykor ima, tükörbenézés: ott vagyok-e a mondandó mögött? Érvényes-e? Érthető-e?
Aztán a gyomorideg és szent tűz sajátos elegye, hogy végre megoszthassam. Mert ami már engem átjárt és felemelt, az nem öncélú: közösségi szolgálat – annak a reményében történik, hogy amit megértek és megfogalmazok, az mások számára is kapaszkodóvá, gondolatébresztővé válhat.
Szeretem ezt a közösséget, azért is, mert nem kész válaszok adagolását várja, hanem azt, hogy a megfelelő kérdéseket közösen tegyük fel, és támogassuk egymást a válaszok bátor megélésében.
Most az élet értelmének kérdése erősödött fel bennem újra: vajon hogyan lehetne a gyakran hallható egyoldalú-egypólusú megközelítést meghaladni egy élhetőbb formával.
