03/09/2026
"Van egy történet, amit mindenkinek elmesélek, aki meglátogatja az intézményünket. Jönnek ide fiatalok, gyerekek, iskolából, de társintézményekből, más szakmák képviselői is. Mindig leviszem őket a pincébe, és elmondom, hogy nézzék meg ezt az épületet, ezeket a falakat, mert nem véletlen, és ez egy csoda, hogy az eredeti házban, az eredeti épületben lehetünk. Ilyenkor elmesélem, hogy 1928-ban megnyíltak ezek a kapuk és elkezdődött a munka. Ugyanúgy férfi otthon volt mint ma, volt népkonyha is, sőt, egy fogászat is működött itt. Tudjuk a történelem lapjairól, hogy mi minden történt a második világháborúban. Tudjuk, hogy itt a légtérben megjelentek az angol és amerikai bombázók, és Budapestet szőnyegbombázás érte. Lebombázták a hídjainkat, a gyönyörű épületeinket, de itt közben folyt a munka, itt emberek laktak, több mint száz férfi. Ekkor a munkatársak lementek a pincébe és imádkoztak, és kérték a védelmet a házra, hogy ezt a házat ne érje semmiféle baj. A korabeli fényképeket elnézve azt látjuk, hogy a Dobozi utca gyakorlatilag megsemmisült, és ez a ház eredeti állapotában itt van, és a mai nap is működik, mint szociális intézmény. Amikor először hallottam ezt a történetet, akkor nagyon komolyan azt gondoltam, hogy ennek prófétai üzenete van, és ennek a háznak jelentősége volt a múltban is, megőrizte Isten a szocializmus idejében, és most új lendülettel, a kilencvenes évektől ismét elindult ez a munka."
Hajnalkát, az Új Reménység Háza vezetőjét kérdeztük az üdvhadseregnél eltöltött éveiről. :)
A teljes interjút itt találod:
https://www.udvhadsereg.hu/hirek/uj-remenyseg-haza-ferfi-hajlektalan-szallo-szocialis-intezmeny-hirei/787-baratja-leszek-azoknak