31/05/2026
Évekkel ezelőtt találkoztam vele először, még zöldfülű tagként a mazsihiszes elnöki stábból.
Új Élet főszerkesztője, emellett rabbi, jó, gondoltam, milyen érdekes kombináció. Azért na, volt egy kis félszem benyitni hozzá.
De ez a félsz hamar elszállt.
Idővel, amikor a kántorságot tanultam, egyre többször beszélgettünk. Kértem a tanácsát.
Hallgattam, ahogy ő énekli, a régi világ hangjaként szólalt meg. Annak a világnak, amelyet nem csak megőrzésre, hanem továbbadásra is kaptunk tőle.
Hidat képzett a régi, büszke, számban és vallásgyakorlatban jelentős korabeli magyar zsidóság és a maiak között.
A neológ hagyomány tovább él - egyebek mellett ez az üzenetem számára. Nem vesztünk el semmit és nem tűnünk el. Ez a minimum, amivel tartozunk nekik, akik annyit szenvedtek és hoztak áldozatot, magunknak és a felnövő generációknak.
És a legendás humora, ami úgy volt hatásos, hogy mellé kivételes intelligencia és éleseszűség társult.
Tavaly novemberben, a berlini kántorkonferenciáról hoztam neki kisüveges, hatos Heineken-t, ez volt a kérés, szerette.
Utóbb többször ért a megtiszteltetés, hogy a zuglói körzetben vezethettem a péntek esti Istentiszteletet, kétszer drósét is mondtam és áldást adhattam a gyerekekre.
Az utolsó kézfogásának érzése velem marad.
Ő most átment, de mi maradunk és folytatjuk.
Emlékéből fakadjon áldás. Z"L
Legyen lelke egybefonva az élet kötelékébe.
Áldott az Igaz Bíró! Mély megrendüléssel és fájó szívvel tudatjuk, hogy péntek este, a Sábát beköszöntét követően, 90 éves korában adta vissza lelkét Teremtőjének Kardos Péter főrabbi, az Új Élet főszerkesztője, a magyar zsidó közösség meghatározó tanítója, lelki...