Baj Római Katolikus Egyházközség

02/06/2026

A templomi öltözködés alapja az Isten és a hívő közösség iránti tisztelet.

A legfontosabb íratlan szabály, hogy
a ruházatunk mindig legyen
tiszta,
ápolt
és visszafogott.

Akár szentmisére érkezünk,
akár turistaként látogatunk meg egy szent helyet,
a vállakat és a térdeket illendő elfedni.

Főbb elvárások a megjelenéssel szemben

Vállak takarása:
Kerüljük az ujjatlan felsőket és a mély dekoltázst.

Hosszúság:
A szoknyának, ruhának vagy nadrágnak legalább térd alá kell érnie.

Fejfedők:
Férfiaknak a templomba lépve kötelező levenni a sapkát vagy kalapot.

Lábbeli:
Érdemes zárt, tiszta cipőt választani a strandpapucsok helyett.

Nyáron egy könnyű sál vagy kendő jó szolgálatot tehet, ha gyorsan el kell takarni a csupasz vállakat.

A visszafogott színek és a tiszteletteljes megjelenés segítenek abban, hogy a figyelem a belső elmélyülésre és ne a külsőségekre irányuljon.

31/05/2026

Láthatatlan küzdelmek

„Karoljátok fel tehát egymást,
amint Krisztus is felkarolt beneteket
Isten dicsőségére.”
Róma 15:7

Magyarországon az elmúlt években jelentősen nőtt a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek száma. Hazánkban már több mint százezer érintett gyermek, és családja éli mindennapi életét.

A különleges bánásmódot igénylő gyermeket nevelő szülők élete a feltétel nélküli szeretet és a végtelen türelem tanúbizonysága.
Az ő áldozatos mindennapjaik nem csupán gondoskodás, hanem egy folyamatos, csendes küzdelem!
E napi küzdelem során minden apró fejlődési lépés
- egy új szó,
- egy sikeres cipőfűzés,
- egy nyugodt délután
- egy elmosolyodott tekintet,
- egy önálló gondolat,
- vagy egy új mozdulat
felér egy káprázatos győzelemmel.

De miért is „más” ez a győzelem?
Mert ezen szülők szélnek eresztik a társadalmi elvárásokat, és a hivatalok merev előírásait.
A szülők átértékelik a sikert!
A gyermeket kizárólag önmagához mérik!
Ők már felismerték, hogy a boldogság nem a társadalmi teljesítményelvárások kielégítésében rejlik, hanem a gyermek egyedi képességeinek kibontakoztatásában.
így minden „kis” győzelem tiszta, torzításmentes örömforrást jelent számukra.

Ezek a szülők egyszerre pedagógusok, terapeuták és érdekérvényesítők, akik saját igényeiket gyakran háttérbe szorítva építenek biztonságos világot gyermekük számára.

Kitartásuk példaértékű!

De ezen szülői kitartás sem rendelkezik kifogyhatatlan energiával.
Mégis erejükön felül is rendszeresen bebizonyítják, hogy az elfogadás és a mély elköteleződés képes felülemelkedni a szembejövő akadályokon, és valódi értéket teremteni a legnehezebb élethelyzetekben is gyermekük számára.
A tartós helytállásukhoz elengedhetetlen a szűkebb-, és tágabb környezetük, megértése és támogatása.

De számukra nem csak a gyermeknevelés mindennapi gondjaival kell megbirkózniuk.
Állandó csatájukat meg kell vívniuk a fejlesztésekért és az oktatási jogosultságokért is.

De mind ez nem elég.

A társadalmi előítéletek elleni harcuk is rengeteg energiájukat emészti fel.
A társadalom részéről gyakran tapasztalható egyfajta „üvegfal” e családok körül.
A tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy ezen családok a társas kapcsolatok és a társadalmi beilleszkedés terén is kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint az ép gyermeket nevelő szülők.

Társadalmunkban még mindig sokan a szülői nevelés, fegyelmezés hiányának tulajdonítják az olyan veleszületett állapotokat, mint az ADHD vagy az autizmus.
Pedig ezen családok rengeteg energiáját felemészti az orvosi kezelések, és a gyermek fejlesztési feladatainak koordinálása.
Emiatt kevesebb idejük marad a közösségi életre, ez pedig fokozatos elszigetelődéhez vezethet.
Habár a köztudat elvi szinten támogatja az esélyegyenlőséget, a gyakorlatban mégis sok ellenállást tapasztalható a sérült gyermekek jelenlététől az óvodákban, iskolákban, köznevelési intézményekben.
De sok munkahelyen is érezhető ez a tartózkodás, távolságtartás.

A családok elfogadását az is nehezíti, hogy gyakran az ellátórendszer is „barátságtalan” közegként veszi körül őket.
Rendszeresen találkoznak az iskola- vagy óvodaválasztás során elutasítással.
De sokszor az akadályt, a nem megfelelő integrációs beállítottsággal rendelkező pedagógus jelenti.
Még a mai időkben is, a népesség többségének véleménye szerint külön iskolában, óvodában kellene megoldani ezeknek a sérült gyermekek oktatását.
Ez a szemlélet is tovább erősíti a kirekesztettség érzését a szülőkben.

Szükséges, hogy olyan kezdeményezések verjenek gyökeret, amely a gyermekek, és szüleik mentális, és közösségi támogatását is elősegítik.
Ehhez nagy segítséget jelentenek például azok az alapítványok, melyek a gyermekek fejlesztésének szervezése, biztosítása mellett, a családok közösségi élményeivel és társadalmi szintű „láthatóságával” is foglalkoznak.
Vagy a hasonló helyzetben lévő szülőkkel, illetve együttérző, megértő emberekkel közös programok, ahol nem kell magyarázkodni!

Valódi változáshoz, nemzeti közösségünk minden tagjának befogadóképességére szükség van!!

Az elfogadás ott kezdődik, ha:
Nem ítélünk el egy gyermek áruházi nyafogása, vagy furcsa viselkedése miatt.
Kérdezünk, és segítünk, ahelyett, hogy a hátérben suttognánk.
Támogatjuk a gyermek beilleszkedését az iskolai, és társadalmi közösségekben.
Felismerjük, hogy az ép gyermekek számára is értékes tapasztalatszerzés, és tanulás a sérült, beteg emberek elfogadása.

Akik feltétel nélküli el tudják ezeket a gyermekeket, és családokat fogadni, azok felismerik, hogy e gyermekek nem „rosszak” vagy „elmaradottak”, hanem ŐK másként „működnek”, és őhozzájuk egyedi, de nem szegregált megközelítés szükséges.

E gyermekek szülei nem sajnálatot, hanem szolidaritást és „akadálymentesített” hozzáállást igényelnek!
Azonban erre nemcsak az intézményekben, vagy a játszótereken és a szomszédságban, de legfőképpen a mindennapi tevékenységekben is szükség van.

„Szeretni valakit annyi,
mint javát akarni,
és hatékonyan tenni azért.”
XVI. Benedek 2009

29/05/2026

26/05/2026

A Tatai Szent Imre Római Katolikus Plébánia Assisi Szent Ferenc különleges jubileumi évéhez kapcsolódva rajzpályázatot hirdet a plébániához tartozó egyházközségek (Tata, Agostyán, Baj, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Neszmély, Szomód, Vértestolna) területén élő általános és középiskolás diákoknak.

Korcsoportok:
1. Általános iskola 1-4. osztály
2. Általános iskola 5-8. osztály
3. Középiskola 9-12. osztály

Minden korcsoportban az első három helyezett díjazásban részesül, és kiosztásra kerül egy különdíj is. A legjobb alkotások kiállításra kerülnek templomainkban.

Leadási határidő: 2026. június 30.
Leadható a hitoktatóknak hittan órán, vagy az atyáknak szentmisék előtt és után a sekrestyében. A beérkezett pályaműveket nem áll módunkban visszaadni.

Technikai információk:
Téma: Assisi Szent Ferenc
Méret: A/4-es rajzlap
A rajz hátoldalán jól olvashatóan fel kell tüntetni az alábbi adatokat:
– Az alkotó neve, iskolája, osztálya
– Szülő/Gondviselő neve, telefonszáma (és e-mail címe)
– A rajz címe

Eredményhirdetés várható időpontja: 2026. október

10/05/2026

„Urunk,
adj nekünk mindig
ebből a kenyérből!”
János 6:34

Útravaló az élethez

Egyházközségünkben idén is sor került kis hittanosaink elsőáldozására.
Hagyományosan a húsvéti időszakban kerül sor e szép ünnepre.
A szertartás központi része, amikor az elsőáldozók az oltárhoz járulnak, hogy magukhoz vegyék a szentostyát.

Ez az alakom mikor egy tiszta gyermekszív először tudatosan válaszol az isteni hívásra.
Ekkor teszik meg az első lépést egy életen át tartó barátság felé, ahol az Eucharisztia válik a legfőbb lelki táplálékukká és a hit iránytűjévé a mindennapjaik során.

Nem a ruhák ragyogásának, hanem a lélek csendes ünnepe ez a szép nap.

Ez az a pillanat, amikor az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus beköltözik a gyermekein szívének kicsiny hajlékába

De ez a nap nem egy egyéni ünnep!
Ez az egyházközség minden tagjának közös ünnepe!
Az elsőáldozás az összetartozás és a közös hit élő tanúságtételének megtestesítő ünnepe.

Mária!
Égi Édesanyánk!
Terítsd az elsőáldozó gyermekek fölé oltalmazó palástodat,
és vezesd őket szent Fiadhoz most és mindörökké.
Ámen.”

08/05/2026

03/05/2026

„Boldog az az ember,
akinek ereje benned gyökeredzik,
akinek szíve zarándokútra készül.”
(Zsoltárok 84:6)

Út önmagunkhoz

A baji, és a tatai hívek körében sok évre visszanyúló hagyomány a Péliföldszentkereszti gyalogos zarándoklat.
Minden esztendőben május első vasárnapján, a Szent Kereszt megtalálásának ünnepéhez kapcsolódó Péliföldszentkereszti búcsúra zarándokolnak el gyalogosan a Gerecse hegyei, völgyei között a hívek.
Péliföldszentkereszt a magyarországi Szalézé rend bölcsője.
A barokk templom és a rendház környezete, a közeli Szent-kút és a kálvária különleges, békés atmoszférát áraszt.
Igazi helyszínt biztosít a lelkünk felfrissüléshez

A zarándoklat sokkal több, mint puszta túrázás egy szent helyre!
A zarándoklat egy belső utazás, amely segítségével kiszakadhatunk a hétköznapok taposómalmából.
Segítségével újra kapcsolódhatunk önmagunkhoz, a teremtett világhoz és legfőképpen Istenhez.
A rohanó mindennapjainkat az idő szorításában éljük meg, de a zarándoklat lehetőséget ad számunkra, hogy az idő, és a tér kitáguljon köröttünk.
Segítségévek a hangsúly áthelyeződik a teljesítményről a pillanatok megélésre!

A zarándok bár a lábával teszi meg az utat, de a lelkével érkezik meg céljához!

Gyalogosan zarándokolni sajátos, aktív meditáció!
A testi fáradtság, a táj szemlélése és az elcsendesülés lehetőséget ad arra, hogy szembenézzünk szorongásainkkal, tisztázzuk céljainkat, és megtaláljuk az életünk értelmét.

Aki gyalogosan zarándokol megtanulja, hogy a hátizsákja könnyű lehet, és csak a legszükségesebbekre van szüksége, hogy lelke célba érjen.
Az erdő csendje segít meghallani a belső hangot, amely a zajos világban elveszik.

Nem a fizikai célpont a legfontosabb, hanem az a belső változás, amely az úton megtett lépések alatt végbemegy bennünk.

Minden évben ez a gyalogos zarándoklat Lelkünknek imádságos útja a Gerecse lankáin keresztül, ahol a fizikai gyaloglás a belső elcsendesedéssel és a Péliföldszentkereszti Szent Kereszt-ereklye előtti hódolattal válik teljessé.

01/05/2026

Prof: – Hiszel Istenben?
Diák: – Teljes mértékben, uram.
Prof: – Jó-e Isten?
Diák: – Természetesen.
Prof: – Mindenható-e Isten?
Diák: – Igen.
Prof: – A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem t***e ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm? – A diák hallgat.
Prof: – Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: – Igen.
Prof: – Jó-e Sátán?
Diák: – Nem.
Prof: – Honnan származik Sátán?
Diák: – Istentől?
Prof: – Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: – Igen.
Prof: – A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: – Igen.
Prof: – És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: – Igen.
Prof: – Tehát ki teremt***e a bűnt? – A diák nem válaszol.
Prof: – Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: – Igen, uram.
Prof: – Tehát, ki teremt***e mindezeket? – A diák nem felel.
Prof: – A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: – Nem, uram.
Prof: – Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: – Nem, uram.
Prof: – Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: – Nem uram, attól tartok nem.
Prof: – És mégis hiszel benne?
Diák: – Igen.
Prof: – A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?

Diák: – Semmit. Nekem „csak” HITEM van.

Prof: – Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

– A professzor ezzel befejezettnek tekint***e volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.

Diák: – Professzor úr, kérdezhetek valamit?
Prof: – Persze, kérdezz csak.
Diák: – Professzor úr, létezik-e a hő?
Prof: – Igen.
Diák: – És létezik-e a hideg?
Prof: – Igen.
Diák: – Nem, uram, téved! Nem létezik!

– Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.

Diák: – Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.

– Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.

Diák: – És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: – Igen. Hogyan beszélhetnénk Az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: – Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi. S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: – Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
Diák: – Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: – Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: – Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megért***e volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?
Prof: – Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: – Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
– A professzor megrázza a fejét.
Diák: – Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

– Nagy zajongás támad az osztályban.

Diák: – És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?
– Az osztály nevetésben tör ki.
Diák: – Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérint***e azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: – Úgy tűnik, senki sem t***e. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

– A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
Prof: – Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: – Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!

A diák neve Albert Einstein volt....!

01/05/2026

PÉLIFÖLDSZENTKERESZTI GYALOGOS ZARÁNDOKLAT
2026. május 2. szombat
indulás: reggel 6.00-kor a tatai Nagytemplomból
szentmise: 17.00 órakor a szentkereszti kegytemplomban