31/01/2026
MI IS AZ A MANNA!
A Bibliában a 2Mózes 16. fejezetében és a 4Mózes 11-ben olvashatunk róla.
„A manna a pusztában vándorló Izráel kenyere volt. Az egyiptomi szabadítás után, az ígéret földje felé haladva, Izráel zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen, mert nem volt kenyerük. Visszasírták Egyiptomot, mert ott jóllakásig ehettek húst és kenyeret. Isten meghallgatta a nép zúgolódását, s megígérte, hogy ad nekik húst, és a mennyből hullat kenyeret. Este fürjek lepték el a tábort, reggel pedig, mikor a harmat felszáradt, finom, szemcsés dolog maradt a földön, mint valami finom dara. Amikor az izráeliek meglátták, azt kérdezgették egymástól: »mán hú«, azaz: mi ez? A népi etimológia szerint ez a kérdés a manna szó eredete. A szó valóságos etimológiáját nem ismerjük. A nép kérdésére Mózes adta meg a választ: ez az a kenyér, amit az Úr adott. E naptól kezdve, mindaddig, amíg meg nem érkeztek az ígéret földjére (Józs 5,12), a szombatok kivételével, minden reggelre hullatott Isten mannát a mennyből. Mindenki annyit szedhetett belőle, amennyire szüksége volt. A fejenkénti egy ómer (bő három és fél liter) a szükségnek megfelelően megadott bő mérték volt. A mannát korán reggel kellett szedni, mert mikor a Nap melegen sütött, elolvadt. Másnapra nem volt szabad eltenni belőle, mert megkukacosodott és megbüdösödött. De a szombatra szedett és eltett manna épen maradt. A manna olyan fehér volt, mint a koriandermag, s az illatos gyantacsepphez hasonlított. Íze olyan volt, mint a mézeskalácsé, olajos süteményé. Kézimalomban megőrölték, mozsárban megtörték. Megfőzték és lepényt készítettek belőle. Időnként a manna miatt is zúgolódott Izráel, hitvány eledelnek nevezte. Isten büntetésül mérgeskígyókat bocsátott rájuk, s csak az menekült meg, aki feltekintett az Isten parancsára készített és póznára tűzött rézkígyóra (4Móz 21,4kk).
Már a mannáról szóló történeti tudósítások is jelzik, hogy a manna több volt puszta kenyérnél. Isten gondviselő szeretetének csodája volt, ami napról napra megújult népén (vö. Mt 6,11).”
