Ambrózfalva - Csanádalberti - Pitvarosi Evangélikus Egyházközség

Ambrózfalva - Csanádalberti - Pitvarosi Evangélikus Egyházközség Ambrózfalva - Csanádalberti - Pitvarosi Evangélikus Egyházközség, Vallási szervezet, Luther Utca 15, Ambrózfalva elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.

30/08/2026

IGEHIRDETÉS 2026.augusztus 30. Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap
LEKCIÓ: 1Móz 4,1-16
Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki teherbe esett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól! 2Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő.3Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak a föld terméséből. 4Ábel is vitt elsőszülött bárányaiból, azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és áldozatára, 5de Kainra és áldozatára nem tekintett. Kain emiatt nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.6Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 7Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta! 8Ezután azt mondta Kain a testvérének, Ábelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelre, és meggyilkolta.
9Akkor az Úr megkérdezte Kaintól: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Hát őrzője vagyok én a testvéremnek? 10De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére hozzám kiált a földből! 11Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred vérét, amelyet kiontottál! 12Ha a földet műveled, többé ne adja neked termőerejét! Bujdosó és kóborló légy a földön!13Ekkor Kain azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. 14Íme, elűztél ma erről a termékeny vidékről, és el kell rejtőznöm színed elől. Bujdosó és kóborló lettem a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. 15De az Úr azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.
16Ezután elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.
Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság!
Lk 10,23-37
Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 24Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.
25Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 26Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? 27Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. 29Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? 30Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. 32Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. 33Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, 34odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután felt***e őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. 35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? 37Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!
IGEHIRDETÉSI ALAPIGE: Gal 3,15-22
Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. 17Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt Isten.
19Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. 20Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. 21A törvény tehát az ígéretek ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. 22De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Krisztusban szeretett Testvéreim!
Érvényes az ígéret, van élő remény! Ezt a címet adhatjuk igénknek.
Vannak ígéretek, amelyeket az ember egész életén át őriz. Egy gyermeknek tett ígéret. Egy házastársnak kimondott szó. Egy barátnak adott biztosítás: „Számíthatsz rám.” Az ígéret azért fontos, mert a jövőnket kapcsolja össze valaki más szavával. Amikor pedig nehéz időszak következik, éppen ez az ígéret ad kapaszkodót: nem minden azon múlik, amit most látok.
Pál apostol mai igéjének középpontjában is egy ígéret áll. Isten Ábrahámnak adott ígérete. És Pál azt mondja: Isten ígérete érvényes. Semmi nem tudja eltörölni, hatályon kívül helyezni, érvénytelenné tenni.
Ez különösen fontos nekünk, amikor az életünkben sok minden bizonytalanná válik. Amikor nem tudjuk, mit hoz a holnap. Amikor egy betegség, gyász, családi nehézség, magány vagy éppen saját kudarcaink miatt úgy érezzük: talán Isten is eltávolodott tőlünk. Ilyenkor nem az a legfontosabb kérdés, hogy mi mennyire tudunk hinni, hanem az, hogy Isten megtartja-e azt, amit megígért.
Pál egy emberi példával kezdi: ha valaki érvényes megállapodást köt, azt később nem lehet egyszerűen semmissé tenni. Ha pedig Isten ígéretet tett, akkor az még inkább igaz. Isten szava nem változékony emberi szó. Ő nem úgy ígér, hogy aztán később meggondolja magát.
És mit ígért Isten Ábrahámnak? Áldást. Utódot. Jövőt. És Pál szerint ez az ígéret Krisztusban teljesedik be.
Ez a keresztyén reménység alapja: Krisztusban Isten igent mondott az emberre. Nem azért, mert az ember tökéletes. Nem azért, mert mindig erős a hite. Hanem azért, mert Isten kegyelmes.
Éppen ezért olyan fontos, amit Pál a törvényről mond. A törvény ugyanis négyszázharminc évvel később adatott. De a később adott törvény nem teszi érvénytelenné a korábbi ígéretet.
Talán bennünk is gyakran összekeveredik ez a kettő. Azt gondoljuk: Isten akkor fogad el engem, ha elég jó vagyok. Ha eleget imádkozom. Ha eleget teszek másokért. Ha nem követek el nagy hibákat. Ha rendesen eljárok templomba. Ha megfelelően élem a keresztyén életet.
De Pál ma azt mondja: nem így működik.
A törvény megmutatja, hogy Isten akarata szerint hogyan kellene élnünk. Megmutatja bűneinket, mulasztásainkat, önzésünket. De a törvény nem tud életet adni. Nem tudja eltörölni a bűnt. Nem tudja megteremteni azt a kapcsolatot Istennel, amelyre a szívünk mélyén vágyunk.
Az ígéret viszont éppen erről szól.
Isten nem azt mondja: „Ha mindent teljesítesz, akkor szeretlek.”
Hanem azt mondja: „Szeretlek, ezért Krisztusban magamhoz fogadlak.”
Ez az evangélium.
És talán éppen ezért van szükségünk újra és újra arra, hogy meghalljuk: érvényes az ígéret.
Érvényes akkor is, amikor gyenge a hitünk.
Érvényes akkor is, amikor tele vagyunk kérdésekkel.
Érvényes akkor is, amikor valamit elrontottunk.
Érvényes akkor is, amikor nem látjuk, merre vezet tovább az út.
Érvényes akkor is, amikor az életünk körülményei ennek éppen az ellenkezőjét sugallják.
Mert Isten ígérete nem a körülményeinkre épül, hanem Isten hűségére.
Pál azt is mondja: „Ha ugyanis törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna az igazság.” De a törvény nem képes életet adni. Az élet Krisztusban van.
Ezért mondhatjuk a mai ige alapján: van élő reményünk.
Nem olyan reménység, amely egyszerű optimizmus. A keresztyén reménység sokkal mélyebb.
Azt jelenti: bármi történjék velem, Isten ígérete nem változik.
A halál sem tudja érvénytelenné tenni Krisztus ígéretét. A veszteség sem. A kudarc sem. A bűn sem, ha Krisztushoz visszük. Mert Isten végső szava nem a törvény ítélete, hanem a Krisztusban adott kegyelem.
Ezért amikor úgy érezzük, hogy nincs tovább, kapaszkodjunk Isten ígéretébe!
Amikor önmagunkban csalódunk, nézzünk Krisztusra!
Amikor félünk a jövőtől, emlékezzünk arra, hogy a jövőnk nem a mi kezünkben van, hanem annak az Istennek a kezében, aki ígéretet tett.
És az ő ígérete érvényes.
Lehet, hogy sok minden megváltozik körülöttünk. Emberek jönnek és mennek. Terveink meghiúsulnak. Az erőnk fogy. Az életünk bizonytalanná válik. De Isten szava megmarad.
Ezért van reménységünk.
Nem azért, mert mi biztosan tudjuk, mi fog történni holnap, hanem azért, mert tudjuk, kiben bízhatunk holnap is.
Az evangélium ma ezt mondja nekünk: Isten nem vonta vissza az ígéretét. Krisztusban érvényes az ígéret. Ezért van élő reményünk.
Testvéreim, lehet, hogy ma csak egyetlen dologra van szükségünk: hogy ezt az egy mondatot hazavigyük magunkkal:
Érvényes az ígéret. Van élő remény.
Nem azért, mert erősek vagyunk, hanem mert Isten hűséges, és ő megtart bennünket. Ámen.
Imádkozzunk!
Urunk, mennyei Atyánk!
Köszönjük, hogy ígéreted Krisztusban érvényes, és nem változik meg akkor sem, amikor mi bizonytalanná válunk. Köszönjük, hogy nem a mi erőnkre, teljesítményünkre és hűségünkre építed életünket, hanem a te kegyelmedre.
Adj nekünk élő reménységet, amikor félünk a jövőtől, erőt, amikor elfáradunk, és hitet, amikor nem látjuk utunkat. Taníts bennünket Krisztusba kapaszkodni, és bíznunk abban, hogy amit te megígértél, azt meg is tartod.
Őrizd szívünkben igédet, hogy a nehézségek között se felejtsük el: érvényes az ígéret, van élő remény.
Jézus Krisztusért kérünk. Ámen.
Kedves Testvérek!
Ambrózfalván mostantól kéthetente van istentisztelet.
Az Isten békessége, mely minden értelemet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.

23/08/2026

IGEHIRDETÉS 2026.augusztus 23. Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
LEKCIÓ: Ézs 29,17-24
Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. 18Azon a napon a süketek is meghallják az írás szavait, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. 19Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izráel Szentje előtt, 20mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, 21akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik azt, aki meg meri feddni őket a kapuban, és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat. 22Ezért így szól Jákób házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, 23mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. 24A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.
Urunk szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság!
Mk 7,31-37
Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tengerhez ment a Tízváros vidékén keresztül. 32Ekkor egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. 33Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérint***e a nyelvét; 34azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg! 35És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni. 36Jézus megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, 37és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Milyen jó mindaz, amit tesz! Képes azt is megtenni, hogy a süketek halljanak, és a némák beszéljenek!
IGEHIRDETÉSI ALAPIGE: 2Kor 3,4-11
Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. 5Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. 6Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 7Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
Krisztusban szeretett Testvéreim!
Vasárnapunkon az isteni irgalom és a szabadítás kerül a középpontba. A hagyományos egyházi évben ez a nap a gyógyítás és a kommunikáció helyreállításának ünnepe.
Isten az, aki áttöri elszigeteltségünket. Nemcsak fizikai gyógyításról van szó, hanem arról, hogy Isten alkalmassá teszi az embert a szava befogadására, ez a hallás, és a válaszra, ez a dicsőítés. Éppen ezért lehet fontos kérdés mindannyiunknak, hogy mire használjuk a nyelvünket.
Engedjük, hogy Isten Lelke munkálkodjon bennünk.
Pál elismeri, hogy ő maga alkalmatlan arra, hogy a rábízott feladatot ellássa, de Isten alkalmassá t***e őt. Ez a szolgálat teológiai alapja: a forrás nem az emberi tehetség, hanem az isteni felhatalmazás.
A „betű” vagy Lélek” híres antitézise: „a betű megöl, a Lélek pedig éltet”. A „betű” itt a törvényt jelenti, amely rámutat a bűnre, és ítéletet hoz, de nem ad erőt a megtartására. A Lélek ezzel szemben belső megújulást és életet ajándékoz. A betű nem általában az írott szöveget jelenti, hanem a kőbe vésett törvényt, amely csak követel, de nem ad erőt. „Megöl”, mert rámutat a bűnre, amelynek zsoldja a halál. A Lélek nem valami elvont spiritualitás, hanem a Szentlélek, aki az új szövetségben belülről, a szívben munkálkodik, és életet teremt.
A „kárhoztatás” és az „igazság” szolgálata vonatkozásában Pál összehasonlítást végez, amikor a kőbe vésett szogálatot, a törvényt, veti össze az igazság, a Szentlélek szolgálatával. Ha a halált és a kárhoztatást hozó ószövetségi törvény dicsőséges volt – hiszen Isten adta -, akkor mennyivel inkább dicsőséges az, amelyik életet és megigazulást hoz”!
Minden, ami érték Istentől ered. Tőle kaphatjuk a tehetségünket, a tanulási képességünket, bátorságunkat a szóláshoz. A Szentháromság utáni 12. vasárnap üzenete, hogy az Isten az, aki alkalmassá tesz minket Nem nekünk kell „megtermelnünk” a szenteséget, hanem el kell fogadnunk Krisztus által.
Mire jó a törvény betűje? Kemény tény az, hogy a betű szerint élni a halált jelenti. A betű megöl, mert a törvény rámutat a bűneinkre, de önmagában nem tud megszabadítani. Csak szembesülni tudunk általa, hogy mennyi bűnt követünk el szinte óráról órára: gondolattal, szóval és cselekedettel. Ez a „kárhoztatás szolgálata”.
Ezzel szemben a a Lélek életet ad. Az új szövetség lényege a Szentlélek munkája, aki nem külső szabályként, hanem belső erőként hat. Ez az „igazság szolgálata”.
Ezekre tekint***el érdemes megvizsgálnunk, hogy mi személy szerint vajon csak a vallásos „betűt”, szabályokat követjük-e, vagy engedjük, hogy a Lélek formálja az életünket.
Egy történet jól világítja meg igénk mondanivalóját:
„Egy ember eltéved a sötét barlangban, és nem látja a kivezető utat. Sok veszély leselkedik így rá. Hirtelen megjelenik valaki, akinek a kezében gyertya van, és megtöri a sötétséget. Hálás lehet emberünk, hiszen új társa megment***e az életét.
Azonban a gyertya fénye mulandó, mivel a kanóc folyamatosan ég, és a gyertya ereje is folyamatosan halványul. Ha nem érnek ki időben, újra sötétség lesz. Mindemellett a gyertya nem változtatja meg a környezetet. Marad a ridegség, a hideg és komor sziklafalak.
Ahogy együtt haladnak előre, megpillantanak egy kívülről jövő fényt, a napnak a fényét. Boldogan haladnak tovább, kilépnek a szabadba, és élvezik a szabadságot. A nap sugarai által megszabadultak a barlangban lévő fagyos hidegtől, és visszakapták szabadságukat. A barlangban megtapasztalt élettelen világból élettel teli világba kerültek. A gyertyára itt már nincs szükség, fénye feleslegessé vált.
A gyertya a mulandó fénye jelenti a törvény szolgálatát. Mózes szövetsége olyan volt, mint a gyertya a barlangban. Dicsősége abban jelent meg, hogy megmutatta a bűn sötétségét és a veszélyeket. A törvény azonban nem lehetett maradandó, mert az ember rideg, fagyos szívét nem volt képes megváltoztatni.
Isten az, aki Jézus Krisztus által a napot hozta el az életünkbe. Ez az a fény, mely képes változást hozni és életet teremteni, újjáteremteni. A napfény nemcsak megmutatja az utat, mint az eltévedt vándorok esetében, hanem belső meleget, új életet és teljes szabadságot ad a hívőnek. Ámen.
Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk, mennyei Atyánk!
Köszönjük, hogy alkalmasságunk nem önmagunkból fakad, hanem tőled van. Köszönjük, hogy nem saját erőnkre, teljesítményünkre és érdemeinkre kell építenünk, hanem rád bízhatjuk életünket.
Őrizz meg attól, hogy a magunk erejében bízzunk! Adj nekünk alázatos, Krisztusba kapaszkodó hitet, és tölts el Szentlelkeddel, hogy ne a betű, hanem a Lélek munkálkodjon bennünk és általunk.
Köszönjük az új szövetség szabadságát és Krisztus kegyelmét. Add, hogy életünkben egyre inkább láthatóvá legyen az ő dicsősége, és szeretetünkkel, szavainkkal és t***einkkel téged szolgáljunk.
Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.
Kedves Testvérek!
Istentiszteletünk a jövő vasárnap a szokott időben lesz.
Az Isten békessége, mely minden értelemet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.

16/08/2026

IGEHIRDETÉS 2026.augusztus 16. Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap
LEKCIÓ: 2Sám 12,1-15a
Az Úr elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. 2A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. 3A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. 4Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készít***e el annak, aki hozzá érkezett.5Dávid nagy haragra lobbant az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette! 6A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt t***e, és mivel könyörtelen volt. 7Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek föl Izráel királyává, és én ment***elek meg Saul kezéből. 8Neked adtam uradnak a házát, és öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. 9Miért vet***ed meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! 10Ezért nem távozik el soha a fegyver a házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. 11Ezt mondja az Úr: A tulajdon házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára elveszem, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. 12Te ugyan titokban cselekedtél, én azonban egész Izráel előtt, napvilágnál cselekszem meg ezt!13Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg. 14Mivel azonban ezzel a t***el okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra, meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.
15Ezután hazament Nátán.
Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság!
Lk 18,9-14
Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: 10Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. 12Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. 13A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
IGEHIRDETÉSI ALAPIGE: 1Kor 15,1-11
Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 2Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, 4eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, 5és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. 9Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
Krisztusban szeretett Testvéreim!
Vannak mondatok, amelyeket az ember nem akar elfelejteni. Vannak mondatok, amelyeket újra és újra hallanunk kell, mert különben könnyen elveszítjük a lényeget. Pál apostol is valami ilyesmit tesz a korinthusi gyülekezettel kapcsolatban. Azt mondja: „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek…” Nem valami újat akar mondani. Nem különleges, eddig ismeretlen tanítással akar előállni. Hanem emlékeztetni akar arra, amit már hallottak, amit befogadtak, amiben megálltak, és ami által üdvözülnek.
Mintha ezt mondaná: Testvéreim, ne felejtsétek el, mi az, ami igazán megtart benneteket!
Mert olyan könnyű elfelejteni. Könnyű az élet gondjai között elveszíteni szem elől azt, ami a legfontosabb. Könnyű sok mindenről beszélni, sok mindent tudni, sok minden miatt aggódni, és közben elfelejteni az evangélium lényegét.
Pál pedig nagyon egyszerűen foglalja össze: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.”
Ez az evangélium közepe. Krisztus meghalt. Krisztus feltámadt.
Nem csupán egy szép vallásos gondolat. Hanem Isten konkrét cselekvése Jézus Krisztusban. Aki valóban meghalt a kereszten, valóban eltemették, és valóban feltámadt a halálból.
És Pál számára ebből minden következik.
1. Krisztus meghalt értünk
Pál nem egyszerűen azt mondja: Krisztus meghalt. Hozzáteszi: „a mi bűneinkért”.
Ez az a pont, ahol az evangélium személyessé válik.
Könnyű Krisztus haláláról általánosságban beszélni. Könnyű azt mondani: Jézus a világ bűneiért halt meg. De Pál azt mondja: a mi bűneinkért.
Az én bűneimért. A te bűneidért.
Mindazért, amit szégyellünk. Mindazért, amit mások előtt el tudunk takarni, de Isten előtt nem. Mindazért, amit már régen megbántunk, és talán még mindig hordozzuk. És azokért a bűnökért is, amelyekről talán azt gondoljuk: „Ez nem is olyan nagy dolog.”
Krisztus keresztje azonban azt hirdeti, hogy a bűn komoly dolog. Olyan komoly, hogy Isten Fia adta érte az életét.
De ugyanakkor a kereszt azt is hirdeti: Isten szeretete még ennél is nagyobb.
Jézus nem azért halt meg, mert Isten lemondott rólunk. Hanem éppen azért, mert nem mondott le rólunk.
A kereszt nem Isten vereségének jele, hanem Isten kegyelmének jele.
2. Krisztus feltámadt
Pál azonban nem áll meg a keresztnél. „Eltemették, és feltámadt a harmadik napon.”
Ezért az evangélium nem gyászbeszéd.
A keresztyén hit középpontjában nem egy halott Jézus áll, hanem a feltámadott Úr.
A tanítványok először talán nem is tudták, mit kezdjenek ezzel. Pál pedig felsorolja azokat, akik találkoztak a feltámadott Krisztussal: Kéfás, a tizenkettő, több mint ötszáz testvér, Jakab, az apostolok, végül pedig ő maga.
Mintha azt mondaná: ez nem kitaláció. Nem egy szép történet, amelyet valaki később hozzátett Jézus életéhez. Isten cselekedett. Aki meghalt, él.
És ez nekünk ma is a legfontosabb üzenet.
Mert mi is sokféle halállal találkozunk.
Van, amikor valami valóban véget ér az életünkben. Meghal egy szeretett ember. Elveszítünk egy kapcsolatot. Összetörik egy reménységünk. El kell engednünk valamit, amiről azt hittük, hogy mindig velünk marad.
És vannak olyan „belső halálok” is, amikor az ember még él, mégis elfárad benne a reménység. Amikor azt mondja: nincs tovább. Nem fog megváltozni semmi. Nem lehet újrakezdeni.
A feltámadás evangéliuma azonban azt mondja: Isten ott is tud új életet teremteni, ahol mi már csak a végét látjuk.
A feltámadott Krisztus nem azt ígéri, hogy nem lesznek többé veszteségeink, fájdalmaink vagy könnyeink. Azt ígéri, hogy ezeknek nincs végső hatalmuk fölöttünk.
Mert Krisztus él.
3. A kegyelem nem a jóknak szól
És itt érkezünk el Pál személyes vallomásához.
„Legutoljára pedig, mint egy idétlennek, megjelent nekem is.”
Majd ezt mondja magáról: „Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, és arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.”
Micsoda őszinteség!
Pál nem próbálja megszépíteni a múltját. Nem magyarázkodik. Tudja, mit tett. Tudja, hogy üldözte Krisztus egyházát.
És mégis ezt mondja: „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.”
Ez talán az egész szakasz egyik legszebb mondata.
Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.
Nem a teljesítményem miatt. Nem azért, mert mindig jól döntöttem. Nem azért, mert soha nem vét***em. Nem azért, mert méltó vagyok rá.
Hanem kegyelemből.
Ez az evangélikus hit egyik legmélyebb felismerése: nem abból élünk, amit mi tudunk felmutatni Istennek, hanem abból, amit Isten felmutatott nekünk Krisztusban.
Ezért lehet Pálból apostol.
Aki tegnap még üldöző volt, ma Krisztusról beszél.
Aki egykor rombolt, most épít.
Aki Krisztus ellenségének gondolta magát, Krisztus szolgája lesz.
Mert a kegyelem nem azt jelenti, hogy Isten azt mondja: mindegy, mit tettél. A kegyelem azt jelenti: Isten nem engedi, hogy a múltad mondja ki az utolsó szót az életed fölött.
Az utolsó szó Krisztusé.
4. „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok”
És amikor valaki azt kérdezi tőlünk, miért járunk templomba, miért hiszünk, miért kapaszkodunk Krisztusba, akkor talán nem kell bonyolult válaszokat adnunk.
Elég lehet Pál szava:
„Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.”
És Pál még hozzáteszi: „és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló”.
A kegyelem ugyanis nem passzivitásra hív. Nem azt jelenti, hogy hátradőlünk, és azt mondjuk: Isten úgyis mindent elrendez.
Pál dolgozik. Hirdeti az evangéliumot. Szolgál. Fáradozik. De pontosan tudja, hogy mindez nem saját erejéből fakad: „bár többet fáradoztam valamennyiüknél, de nem én, hanem az Isten velem való kegyelme.”
Ez az egészséges keresztyén szolgálat titka.
Nem azt mondom: „Nézzétek, mit t***em én Istenért!”
Hanem azt: „Nézzétek, mit tett Isten értem és bennem!”
Kedves Testvérek!
Pál ma újra eszünkbe juttatja az evangéliumot. Talán azért, mert nekünk is szükségünk van arra, hogy újra halljuk.
Krisztus meghalt a bűneinkért.
Krisztus feltámadt a halálból.
Krisztus él.
És az ő kegyelme ma is elér bennünket.
Ezért nem a bűnünk az utolsó szó.
Nem a kudarcunk az utolsó szó.
Nem a veszteségünk az utolsó szó.
Nem a halálé az utolsó szó.
Hanem Krisztusé.
És az ő szava ez: kegyelem.
És ha egyszer majd elérkezik életünk utolsó órája, akkor sem önmagunkba kell kapaszkodnunk. Hanem abba, aki meghalt és feltámadt értünk.
Mert aki Krisztusban van, annak a halál sem a vég.
„Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.”
Legyen ez ma hitvallásunk, vigasztalásunk és reménységünk. Ámen.
Imádkozzunk!
Urunk, Jézus Krisztus!
Köszönjük, hogy meghaltál a mi bűneinkért, és feltámadtál értünk, hogy nekünk is életünk és reménységünk legyen.
Köszönjük kegyelmedet, amely nem érdemeink szerint bánik velünk, hanem újra és újra felemel, megbocsát, és továbbvezet.
Add, hogy amikor elfáradunk, rád tudjunk tekinteni; amikor bűneink vádolnak, keresztedre bízzuk magunkat; amikor pedig a halál és a veszteség félelme vesz körül, kapaszkodjunk feltámadásod reménységébe.
Urunk, segíts, hogy életünk és szolgálatunk ne rólunk, hanem rólad tegyen bizonyságot. Hadd tudjuk mi is vallani: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.”
Maradj velünk kegyelmeddel, és vezess bennünket az örök élet felé.
Ámen.
Kedves Testvérek!
Istentiszteletünk a jövő vasárnap a szokott időben lesz.
Az Isten békessége, mely minden értelemet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.

02/08/2026

IGEHIRDETÉS 2026.augusztus 2. Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
LEKCIÓ: Lk 16,1-12
Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2Ezért előhívatta őt, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. 3Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába. 5Egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet! 7Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! 8Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. 9Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. 10Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? 12És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?
Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság!
1Kor 10,1-13
Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, 2és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. 3Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, 4és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. 5De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. 6Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. 7Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” 8De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. 9Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. 10De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszít***e őket a pusztító angyal. 11Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. 12Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 13Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
IGEHIRDETÉSI ALAPIGE: Jer 1,4-10
Így szólt hozzám az Úr igéje: 5Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává t***elek. 6De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok! 7Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! 8Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az Úr. 9Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérint***e a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet! 10Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!
Krisztusban szeretett Testvéreim!
Anátót, ahonnan Jeremiás származik, Jeruzsálemtől 7 km-re helyezkedik el. Jeremiás Éli főpapon keresztül egészen Áronig vissza tudta vezetni származását. Papként egészen közelről beleláthatott a templomi kultusz működésébe és a nép életébe. Különösen tragikus, hogy az első támadást éppen háza népétől kapta. Negyvenéves szolgálatának szinte semmilyen látható gyümölcse nem volt. Egyedül Barukról és Ebed-Melekről olvassuk, hogy elfogadták a próféta üzenetét. Egy ilyen nehéz úthoz nyilván nagyon világos küldésre van szükség.
Vannak mondatok, amelyek egy egész életet képesek meghatározni. Egy gyermek szívében sokáig visszhangzik egy tanár biztatása: „Hiszek benned!” De ugyanígy évtizedekig elkísérhet egy bántó mondat is: „Belőled úgysem lesz semmi.”
Jeremiás életében is elhangzik egy mondat, amely mindent megváltoztat: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, mielőtt világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává t***elek.”
Ez a kijelentés nemcsak Jeremiásról szól. Nem azt jelenti, hogy mindannyian próféták vagyunk, hanem azt, hogy Isten senkinek az életét nem véletlenül alkotta meg. Minden emberi élet mögött ott áll az ő szerető akarata. Nem a véletlen, nem a sors, hanem a teremtő Isten ismer bennünket.
Jeremiás azonban nem lelkesedik ettől a feladattól. Az első reakciója tiltakozás.
„Ó, Uram, én még fiatal vagyok, nem tudok beszélni!”
Milyen ismerős ez! Amikor Isten megszólít, mi is azonnal soroljuk az ellenérveinket. Nem vagyok elég ügyes. Nem vagyok elég okos. Nem értek hozzá. Majd valaki más. Biztos akad alkalmasabb nálam.
Érdekes, hogy Jeremiás nem azt mondja: „Nem akarom.” Inkább azt: „Nem vagyok rá képes.”
Talán ez a legtöbb hívő ember küzdelme. Nem rosszindulatból mondunk nemet Istennek, hanem félelemből. Mert pontosan ismerjük a saját gyengeségeinket.
Jeremiás ráadásul nem könnyű időszakban kapja elhívását. Júda népe távolodik Istentől, politikai bizonytalanság uralkodik, hamarosan bekövetkezik a babiloni fogság tragédiája. Emberileg nézve reménytelen helyzetben kell megszólalnia.
Isten azonban nem vitatkozik Jeremiás önértékelésével. Nem kezdi bizonygatni, hogy milyen tehetséges. Egészen máshová irányítja a tekintetét.
„Ne mondd, hogy fiatal vagy! Menj, ahová küldelek, és mondd, amit parancsolok neked!”
A hangsúly nem Jeremiás képességein van, hanem Isten küldésén.
Ez az evangélium egyik legfontosabb igazsága. Isten nem azért választ ki embereket, mert már alkalmasak. Hanem azokat teszi alkalmassá, akiket kiválaszt.
Ez végigvonul az egész Szentíráson. Mózes dadog. Gedeon a legkisebb. Dávid a legfiatalabb fiú. Péter egyszerű halász. Pál az egyház üldözője volt.
Isten újra és újra olyan embereket választ, akik saját magukat kevésnek érzik. Hogy nyilvánvaló legyen: a szolgálat ereje nem belőlük, hanem Istenből fakad.
Luther Márton is sokszor beszélt erről. Az ember nem saját erejéből válik Isten eszközévé. Az evangélikus hit egyik alapigazsága éppen ez: Isten kegyelme megelőzi az ember teljesítményét. Nem azért szeret bennünket, mert megfeleltünk, hanem azért tudunk szolgálni, mert ő előbb szeretett bennünket.
Jeremiásnak ezután hangzik el a Biblia egyik leggyakrabban ismétlődő biztatása:
„Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek.”
Figyeljük meg: Isten nem azt ígéri, hogy nem lesznek nehézségek. Nem mondja, hogy mindenki örömmel fogja hallgatni Jeremiást. Sőt, tudjuk, hogy prófétai szolgálata tele lesz elutasítással, szenvedéssel, magánnyal.
Amit ígér, az sokkal több ennél.
„Veled leszek.”
Ez az Ószövetség egyik legdrágább ígérete, amely Jézusban teljesedik be igazán. A feltámadott Krisztus ugyanezt mondja tanítványainak: „Íme, én veletek vagyok minden napon.”
A keresztény ember biztonsága nem a problémamentes élet, hanem Isten jelenléte.
Ezután különös jelképes cselekedet történik. Az Úr megérinti Jeremiás száját.
Ez nem varázslat. Azt fejezi ki, hogy a próféta többé nem a saját gondolatait mondja, hanem Isten igéjét.
Ez ma is nagy kérdés az egyház számára. Nem az a feladatunk, hogy mindig azt mondjuk, amit az emberek hallani szeretnének. Hanem azt, amit Isten ránk bízott.
Persze ezt mindig szeret***el, alázattal és Krisztus lelkületével kell tenni. De az egyház ereje nem a népszerűségében van, hanem abban, hogy hűségesen továbbadja Isten igéjét.
Az utolsó versben különös párosokat hallunk: „gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj.”
Isten igéje egyszerre bont és épít.
Először leleplezi mindazt, ami hamis. Lerombolja az önbizalmunkat, a bűnre épített biztonságunkat, a hamis isteneket, amelyekhez ragaszkodunk.
De nem azért, hogy romok között hagyjon bennünket.
Hanem hogy új életet építsen.
Ez történik velünk minden vasárnap. Az ige tükröt tart elénk. Megmutatja bűneinket. De ugyanaz az ige Krisztusra mutat, aki megbocsát, felemel és új kezdetet ad.
Jeremiás elhívása végső soron Jézus Krisztusra mutat. Ő az, akit az Atya öröktől fogva küldött a világba. Ő sem a maga szavait szólt, hanem az Atya akaratát hirdette. Ő sem kerülte el az elutasítást és a szenvedést. De hűséges maradt egészen a keresztig.
Az ő feltámadásából él az egyház, és ezért lehetünk mi is Isten küldöttei a magunk helyén.
Lehet, hogy nem kell prófétává lennünk. De lehetünk Krisztus tanúi a családunkban, a munkahelyünkön, a szomszédságban. Lehet egy vigasztaló szavunk, egy megbocsátó gesztusunk, egy bátor hitvallásunk.
És amikor azt mondjuk: „Uram, én kevés vagyok”, ő ma is ezt válaszolja:
„Ne félj! Veled vagyok.”
Ez az ígéret elég volt Jeremiásnak. És elég lehet nekünk is, bárhová küld bennünket Isten ezen a héten. Ámen.
Imádkozzunk!
Urunk, Istenünk!
Köszönjük, hogy Te ismersz bennünket, és életünk nem véletlen a Te szemed előtt. Köszönjük, hogy Krisztusban magadhoz hívtál, és ma is megszólítasz bennünket igéddel.
Bocsásd meg, amikor félelmeinkre, alkalmatlanságunkra és gyengeségeinkre tekintünk inkább, mint a Te ígéreteidre. Erősítsd hitünket, hogy meghalljuk bátorító szavadat: „Ne félj, mert én veled vagyok!”
Add Szentlelked erejét, hogy hűségesen járjuk azt az utat, amelyre elhívtál bennünket. Tégy bennünket békességed, szereteted és igazságod eszközeivé családunkban, gyülekezetünkben és a világban.
Könyörgünk a szenvedőkért, a betegekért, és a reményveszt***ekért. Hadd tapasztalják meg mindnyájan a Te vigasztaló jelenlétedet.
Mindezt kérjük a mi Urunk Jézus Krisztusért, aki él és uralkodik Veled és a Szentlélekkel, egy örök Isten, mindörökkön örökké. Ámen.
Kedves Testvérek!
A jövő vasárnapra meghívást kaptunk a római katolikus búcsúi misére, ami 10.00 órakor kezdődik.
Az Isten békessége, mely minden értelemet meghalad, őrizze meg szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.

Cím

Luther Utca 15
Ambrózfalva
6916

Telefonszám

+36208246493

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Ambrózfalva - Csanádalberti - Pitvarosi Evangélikus Egyházközség új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória