06/06/2026
LélekemelŐ-Abaúji LelkesítŐ
Ahogy ott álltunk az út szélén tizenketten annyian, mint az apostolok, egymásba kapaszkodó kézzel, pont mellettem állt. Amikor elkezdte az imádságot, szinte éreztem, ahogy belém kapaszkodik és ezt hallottam amint mondja: „itt vagyunk az út mellett, ahol megérkeznek a résztvevők, ahol én is megérkeztem majd öt évvel ezelőtt”. Gyula volt az, aki öt évvel ezelőtt csak egy név volt, egy Kárpátaljai menekült, aki hozzánk jön néhány napra. Mára nem csak név, hanem arc, testvér, akihez emlékek kötnek.
S ahogy az útról beszélt, felvillant bennem, hogy mekkora utat tettünk meg ebben az évben is, hogy eljussunk június 4-éig az alkalomig, amikor bejárjuk a helyszínt és beimádkozzuk azt, ahol a LelkesítŐ lesz, és mekkora utat teszünk meg a LelkesítŐ napjáig, július 4-éig.
S míg mentünk vissza az úton, a parkolótól a helyszínig, elém jöttek arcok, hogy miként leszünk tizenkettőből 120-an, akik majd a LelkesítŐ estéjén felemelt kézzel, kékpólóban dicsérjük az Urat!
Az út elején „csak” egy fotelt látok, mely ott van a nagyszobánkban, a kandalló mellett, s a fotelben ott ül Tóth Viki. De én tudom, hogy nem csak ül, hanem beszélget, elkér, imádkozik. Az Úrral van! Igét olvas és ráfigyel. Mert a LelkesítŐ onnan fentről jön! A laikus csak annyit lát, ül, telefonál, laptopozik. Valójában elkér, letelefonál, megszervez, teszi ezt reggel kilenckor ugyanazzal a lelkesedéssel mint éjjel tizenegykor.
És látom két kisebbik fiamat, Matyit és Jonát, hogy hogyan lelkesedtek bele ebbe az egészbe. Matyi, hogyan lett édesanyja jobb keze, és viszik együtt az egész szervezést. Jonát, aki küldözgeti nekem az anyagot az iskolából, matek óráról, hogy mit tegyek fel, vagy éppen vegyek le a facebook-ról, mert „apa, szedd le, ez borzasztó” 🙂 Vagy Petra, aki még életében nem volt LelkesítŐ-n, de hatalmas lelkesedéssel szerkeszti a felkerülő anyagot. És ott a fék is, Beni, aki mondja, hogy mit kéne másképp csinálni, de mi annyira be vagyunk lelkesedve, hogy úgy se hallgatunk rá! 🙂
Furcsa anyukámat a regisztrációnál látni, ahol jól megtalálja a helyét. És jó látni apósomat a teraszon ülni, aki ahelyett hogy az 55 éves érettségi találkozóján ülne és azzal büszkélkedne, hogy hamarosan dédnagyapa lesz, inkább a LelkesítŐ-t választotta.
Neked nevek, nekem arcok, családtagok!
Vagy látom Ágit, gondnokunkat, aki most épp a kert legszebb részét az imádságos kört teszi széppé lányával Rebivel, mindig ezt hangsúlyozza: ne mondd, hogy mi szerveztük, mert Viki szervezi le az egészet. És igen, van az a rész, ami a Tóth Vikié, de mindannyian kellünk hozzá. És azt is hallom, ahogy a LelkesítŐ estéjén azt fogja mondani: jól lejártam a lábamat! Mert a „régi motorosok” mind tudják, bármi kell, Ágihoz kell menni.
És itt van Ancsa, a könyvelőnk, aki mindig a számok mögé menekül, és már előre fél, hogy ő neki kell ott lenni a regisztrációnál, ki kell bújnia a csigabigának a csigaházából, de mi akkor vagyunk nyugodtak, ha mindezt ő felügyeli, mert tudjuk, mit kinek a kezébe adunk. Pedig saját maga is tudja, jól el lesz ott Gabikával.
Kriszta, aki lecserélte az ecsetet a kapára. Mert most nem a manufaktúrában fest, hanem tudja, hogy kint sokkal nagyobb szükség van rá. De amikor kell, majd jön, hogy újra ecsetet ragadjon és a hozzá tegye kezének munkáját a repi ajándékokhoz.
Jó volt látni, ahogy tegnap megérkezett Jocó, és beindult nála a „vezérhangya”, ő az aki nem beszél, hanem két kezével szolgál. És láttam, ahogy lelki szemei előtt már megépült a nézőtér új árnyékolása.
Kati! Ahogy ott ül, ahogy én mondom a „boszorkánykohájában” és készíti a finomabbnál-finomabb szörpöket, hogy édes élménnyel onthassuk majd a szomjunkat!
És itt van Erzsike, Jutka, Erika, akik oda mennek ahol épp szükség van rájuk.
Neked nevek, nekem arcok, barátok, testvérek!
És lelki szemeim előtt elkezdtek megérkezni az emberek a már megszokott módon, hogy becsatlakozzanak a kékpólósok sorába. Jönnek a Kárpátaljaiak!
Dér Gyuri, hanyagul a kis hátizsákjával, belegyűrve a kékpóló, nem baj, Vikinek úgy is van ideje kivasalni.
A Benke család, Barna, Éva, Kristóf, Annabella, most nem azért jönnek Kárpátaljáról, hogy Kristóffal találkozzanak, hanem hogy beálljanak a helyükre, a büfé mögé, a vizes vödörhöz, a parkolóba.
Hallom ahogy megérkezik Andzsi és Filep Bandi, igen hallom, mert amikor Andzsi találkozik Oxi-val, a két mezővári amikor egymásra talál, ott kacagásuktól hangos a porta.
Simon Sanyi, aki „csak” a gyülekezeti ház ajtajában ül, és én már ettől nyugodt vagyok, hogy nem lesz átjáróház a gyülekezeti. S míg ő itt ül, felesége Klára a templomot veszi célba, hogy Deák Istvánnal a gyerekeket kössék le a délelőtt folyamán.
Már hallom az ifjú Simon Sanyit, hogyan kezdi az imádságot az imaközösség elején, és lesz ő a legelső.
Vagy Ircsi, aki nem csak azért jön, hogy az otthoniakkal találkozzon hanem, hogy betöltsön egymaga jó pár káposztát.
És érkeznek Ladiék, nem csak szíjat árulni, hanem velünk örülni.
Darcsiék, Béla és Zoli a családjával! A Kiss család!
Neked nevek, nekem arcok, barátok, testvérek! A Kárpátaljaiak!
Eperjesi Tamás, akinek mindegy, csak egy matracot kapjon, és az is tuti, hogy megint otthon fog hagyni valamit. S mire észbe kapok azt látom, hogy egy talpaltnyi hely sincs már a parókián, ahol ne aludna valaki.
Viki női köre! A lélekemelősök! Bibi, Böbe, Enikő, Lia, Malvin, Anika és sorolhatnám. Nem csak azért, hogy tőlük legyen vidám reggel öt órakor a káposztatöltés, hanem hogy Anika kezébe vegye a felmosó rongyot, vödröt és egész nap a wc-t suviszkolja.
Mindenkinek Anikó, nekem nénje, a piros orvosi táskájával, hogy nyugodtak legyünk, ha kell még magának is beköt egy infúziót.
Látom Barati Ferit, ahogy megjelenik néhány kiló szarvashússal, Bóné Bélát ahogy beállít a kávégéppel! A két Editet (Bóné, Veres) ahogy megérkeznek és beállnak a büfébe Kormosné Éva mellé, akinek a férje Erik és a két fia már a színpad körül tesz-vesz!
Látom szaladgálni Ureczky Tündét, ahogy az imaszobát rendezi be, és Forgót, aki minden lomot is összeszed, hogy végül egy csodálatos lelki hellyé változtassa diófát. (Bocsi, hogy levágtam a gallyakat :))
Látom ahogy érkeznek a Börtöncursillósok, Paróczi az ő Klárájával, Jani bácsi, Gillay Zoli és a többiek, hogy mindenki megtalálja a saját helyét a forgatagban.
Erdélyből is befut Majla Csaba és Annamari!
Neked nevek, nekem arcok, barátok, testvérek! A Cursillósok!
Krisztián és Zsuzsa, akik eddig mint Ker-songs adták az egész nap dicsőítését, de most új helyen keresi őket az Úr
Látom fiatalos lendülettel száguldozni Timit, aki mára Marcit rábízza Csabira, jól el lesznek ők egész nap.
A fiatalokat Terebes Gergőt, a kis Ladit, Szűcs Julcsit és Virágot, akik nem csak a „szépítő alvás” miatt érkeznek ide, Horvát Tamás gyerekeit és Halasi Botit.
Nagy Petit és Kiss Zsófit, akik a LelkesítŐ6-on ismerték meg egymást és azóta már jegyben járnak.
Juliska nénit és Csöpit, akik gondoskodnak róla, hogy senki sem maradjon éhen, Gellértet, aki viszi és reszeli a sajtot, vagy Lettit aki nem csak abban segít, hogy elkészíti a grafikát, hanem a konyhában is megállja a helyét.
De látom Ricsit videózni, Pocokot fényképezni, Szundit agyagozni, Ottót és Ilikét egymásnak örülni, Balog Lacit hangosítani.
Vannak itt reformátusok, katolikusok, baptisták és pünkösdiek, hetednapos adventiek és még sorolhatnám. De nem ezt nézzük, hanem azt, hogy mind Krisztusé vagyunk!
Neked nevek, nekem arcok, barátok, testvérek! A KÉKPÓLÓSOK!
És látok Sok-Sok imádkozó kezet a nagyvilágban!
Mert a test sem egy tag, hanem sok. (1Kor.12:14)
A LelkesítŐn nem csak önkéntesként lehet segíteni! Imádságoddal és adományaiddal is támogathatod az idei LelkesítŐt!
Ha te is szeretnéd támogatni rendezvényünket, keress minket nyugodtan! Amennyiben pénzbeli adománnyal akarsz minket támogatni, megteheted.
Az alábbi számlaszámon fogadjuk a felajánlásokat:
Abaújvári Református Egyhàzközség 10701403-66188087-52200005
Megjegyzésbe kérjük írd oda: LelkesítŐ
Előre is köszönjük!
Mindenkit aki, 50 000 Ft-tal vagy afeletti összeggel támogatja a LelkesítŐ-t tiszteletbeli kékpólóssá fogadjuk, és egy ajándék ÚJFAJTA kékpólóval ajándékozzuk meg!
