31/07/2026
10. Hittantábor – hála, közösség, élmények
Az idei nyár különleges volt számunkra: tizedik alkalommal táboroztunk együtt! A jubileum miatt kicsit eltértünk a megszokott menetrendtől, ugyanakkor visszanyúltunk sok olyan programhoz is, amelyek az elmúlt években már szívünkhöz nőttek.
Az egyik legszebb újdonság az volt, hogy vendégeket hívtunk – szerzeteseket és papokat, akikkel őszintén, nyitottan beszélgettünk Istenhez fűződő kapcsolatukról, elhívásukról, rendjük mindennapjairól. Természetesen szóba kerültek a kedvenc ételek, hobbik, sőt még a kedvenc madarak is – a gyerekek nagy örömére.
Hálásan köszönöm az atyáknak is, hogy idejüket nekünk szentelték, és gazdagították a tábor napjait.
A gyerekek olyan tárgyakat készítettek, amelyek korábbi táborokban már egyszer megszülettek, most azonban ajándékként adtuk át őket a zárószentmisén. A hagyományos lovas kocsikázás sem maradt el, ahogy az elmúlt években, most is nagy sikere volt.
Kirándulásunk során Tiszaalpárra látogattunk, ahol nővérekkel találkoztunk, majd kisvasutaztunk és egy apró, hangulatos arborétumot is felfedeztünk.
A pénteki zárómise különlegesebb volt, mint valaha: nemcsak az idei hét képeit vetítettük, hanem az elmúlt 10 év emlékeit is. Meghívott vendégeink között ott voltak azok is, akik az elmúlt évtizedben sokat tettek a táborért.
Hálás szívvel köszönöm mindenkinek a segítségét és imáját – ezt a szentmisén is elmondtam. Nagyon sokan, sokféle módon járultak hozzá a tábor sikeréhez: adománnyal, türelemmel, szervezéssel, fuvarozással, idejükkel, jelenlétükkel.
Külön szeretném megköszönni a szülőknek és a táborozó gyerekeknek, hogy velünk voltak, hogy segítettek, türelmesek és kedvesek voltak.
A segítő kis csapatomnak pedig nem tudom elégszer megköszönni, hogy idejüket, szabadságukat erre áldozzák, és hogy számukra is fontos ez a tábor. Hálát adok Istennek értük!
És ami a legjobb: jövőre folytatjuk! Már szervezzük a következő tábort!