Szent Erzsébet Plébánia - Saint Elizabeth of Hungary Church Toronto

06/18/2026

06/18/2026

Írnak rólunk:

EGYHÁZI VEZETŐK FIGYELMÉBE: MISSZIÓS TERÜLET LETT AZ AMERIKAI MAGYAR DIASZPÓRA!

Miközben a magyar katolikus egyház egyre nagyobb hangsúlyt helyez a missziókra, alig esik szó egy olyan területről, amely mindig is a felelősségi körébe tartozott: a magyar diaszpóráról. A tengerentúlon az egykor virágzó magyar katolikus közösségek többsége pap nélkül maradt, miközben Észak-Amerikában több mint másfél millió hazánkfia él. Vajon nem a szétszóródott magyar közösségek jelentik-e napjaink egyik legelhanyagoltabb missziós területét?

RÉSZLETEK DUDÁS RÓBERT GYULA ÍRÁSÁBÓL

„A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaszi üléséről szóló híradásban Székely János szombathelyi püspök, az MKPK elnöke – többek között – arról számolt be, hogy a missziók szerepe mennyire fontos az egyház életében. Ennek jegyében minden egyházmegyében lesz felelőse a misszióknak. Ez egyrészt szentszéki előírás, másrészt örvendetes lépés, hiszen a missziós tudat erősítése mindig is a katolikus egyház alapvető feladatai közé tartozott. A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e misszióra. Erre maga Krisztus adta meg a választ: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet.” A misszió nem egy választható tevékenység, hanem az egyház lényegéből fakadó küldetés. A kérdés inkább az, hogy mit értünk ma misszión."

„Az American Community Survey 2020-as adatai szerint az Egyesült Államokban 1 348 198 fő vallotta magát teljesen vagy részben magyar származásúnak. Kanadában további több mint 320 ezer magyar gyökerekkel rendelkező ember él. Vagyis Észak-Amerikában közel másfél millió magyar származású emberről beszélhetünk. A 19. század végétől kezdve a magyar katolikusok az amerikai földrészen több mint száz templomot, plébániát, missziót, rendházat és lelkipásztori központot hoztak létre. Ezek a közösségek nem pusztán vallási szerepet töltöttek be: iskolákat működtettek, kulturális egyesületeket alapítottak, segítették a bevándorlókat, és nemzedékeken keresztül őrizték a magyar nyelvet és identitást. A magyar pap sok esetben nem egyszerűen lelkipásztor volt, hanem tanító, szervező, közösségépítő és a kultúra őrzője.

Az 1910-es és 1920-as években a magyar püspökök még természetesnek tekintették, hogy papokat küldenek Amerikába. Az akkori egyházi gondolkodás számára Cleveland, South Bend, New Brunswick vagy Detroit éppúgy missziós terület volt, mint Afrika. A különbség csupán annyi volt, hogy ott magyarok éltek. A két világháború között, majd különösen 1945 után papi nemzedékek, ferencesek, jezsuiták, premontreiek, egyházmegyés papok százai szolgáltak Amerikában. Kutatásaim szerint az 1800-as évek második felétől napjainkig 1250 atya vett részt a magyar pasztorációban csak az amerikai kontinensen, a csúcsidőszakban egy időben több mint száz személy.

Ma például Chicagóban még működik magyar templom, de nincs helyben szolgáló magyar pap. Floridában jelentős magyar közösség él, még sincs magyar lelkipásztor. New Jersey-ben a passaici plébános látja el a száz kilométerre fekvő New Brunswickot, miközben kéthetente New Yorkba is bejár misézni. Egy másik, nyolcvan év feletti atya a közbeeső vasárnapokon több mint öt órát utazik vonaton, hogy magyarul misézzen. Detroitban még szolgál két magyar ferences, de ők is a nyugdíjkorhatár közelében járnak, miközben a kanadai London magyar közösségének ellátásában is részt vesznek. Kanada magyar lelkipásztori szempontból némileg jobban ellátott. Legalább a nagyobb városokban (Toronto, Vancouver, Montreal) van magyar pap, igaz, ez nagyrészt a magyar jezsuitáknak köszönhető, akik Toronto és Montreál esetében lelkipásztort biztosítanak."

„A világegyház dokumentumai sem tekintik másodlagos kérdésnek a migránsok és a diaszpórák lelkipásztori gondozását. A II. Vatikáni Zsinat után számos dokumentum foglalkozott a témával. A 2004-ben kiadott Erga migrantes caritas Christi instrukció hangsúlyozza, hogy a migránsok különleges lelkipásztori figyelmet igényelnek, és fontosnak tartja nyelvi, kulturális és vallási örökségük megőrzését is. A dokumentum szellemében a diaszpóra nem egyszerűen egy szétszóródott közösség, hanem sajátos lelkipásztori feladat."

👉A teljes cikk a hozzászólások között található linkre kattintva olvasható.👇

06/18/2026

A plébániánk nyugdíjas klubjának tagjai számára készítjük elsősorban ezeket a szerdai magyaros ebédeket, de a templomunk munkatársai is fogyasztanak belőle, és néhányan kívülről is bejárnak a konyhánkon szerdánként készített otthonos ízekért. Lehet kérni is, hogy ki mit szeretne fogyasztani, és akkor a kívánságot igyekszünk felvenni a listára, és idővel sort keríteni rá.

Januártól felemeltük a szerdai ebédek árát 15 dollárról 17 kanadai dollárra, de ezt úgy, hogy akik saját ételhordó dobozaikat hozzák, és úgy viszik el az ebédet, azoknak marad a régi ár. És működik! Csaknem mindenki hozza otthonról az ételhordó dobozát, így jó félév alatt rengeteg műanyag hulladéktól mentettük meg a világot! Úgy látszik, az ember egy kis odafigyeléssel és megértéssel mégiscsak nevelhető! Még idősebb korban is!

A nyár folyamán júliusban csak egy szerdán nem lesz ebéd, július 1-én, mert a plébánia és a konyhán dolgozó munkatársak a gyerektáborban lesznek vidéken. Különben végig a júliusi hónap folyamán lesz továbbra is magyar konyha a plébániánkon. A nyugdíjas klubokat egész július folyamán megtartjuk szerdánként, még ha ilyenkor valamivel kevesebben is jönnek el.

Augusztus folyamán viszont nem tartunk se nyugdíjas klubot, sem nem lesz munka a konyhán. A munkatársaink szabadságon lesznek ugyanis, ami nekik is jár. Szeptembertől újra várjuk majd vissza a nyugdíjas klubunk tagjait a szokásos szerda délutáni összejövetelekre, amikor újra finom magyaros illatokkal telhetnek majd meg a plébániánk közönösségi terei.

06/17/2026

Isten éltesse Nórát és Máriót, plébániánk születésnapos munkatársait!

06/17/2026

Templomunk angol nyelvű közösségén belül a "Holy Trinity Community" tagjai. Havonta egyszer, mindig a hónap első vasárnapján, ők biztosítják a zenei szolgálatot az angol nyelvű szentmiséinken. A közösség tagjai évente külön fogadalmakat tesznek a rendszeres imára, és hogy valamilyen konkrét szolgálattal segítik a közösség, a plébániánk, illetve az egyház életét.

06/16/2026

Ma eltemettük Nagy János bácsit, aki 92 évet élt. János bácsinak nem csak életében volt gondja arra, hogy támogassa a torontói magyar plébániánkat, hanem végrendelkezésében is. Köszönjük jóságát! Az Örök Világosság legyen hitének és hűségének jutalma! Gyászolják felesége, két lánya, és az unokája. A fiatalember nem csak beszédet mondott nagyapja sírjánál, hanem ő maga ásót ragadott, és dolgozott a sírhalom kialakításánál. A Mindenható erősítse meg a hozzátartozókat gyászukban. Kegyeletük váljon áldássá!

06/16/2026

06/16/2026

Visszakerült a helyére a megjavított színes ólomüveg ablakunk, amit húsvét előtt rongáltak meg kívülről.

Miután a sok évtizedes port is sikerült egyúttal kitakarítani a külső védőüveg és a belső színes ólomüveg között, a kassai vértanúk ablaka mintha most valamivel színesebben is ragyogna, mint a társaik.

A három szent, akiket ez a most megjavított üvegablak ábrázol, a kassai vértanúk. Ők a Magyar Jezsuita Rendtartomány védőszentjei. A torontói magyar plébániát 1948 óta, csaknem nyolcvan éve vezetik a magyar jezsuiták folyamatosan.

Érdekessége a kassai vértanúknak, hogy egyikük sem származott a mai Magyarország területéről, de még csak a Felvidékről sem, és nem is volt mindegyik jezsuita. Neveik ott látszanak az ablak alsó részén.

KŐRÖSI MÁRK a mai Horvátország területén, Szlavóniában született Kőrös (Križevci) városában. Akkoriban Horvátország és Magyarország még egy államalakulatot képeztek. Ennek a magyarul Kőrösnek nevezett városkának nyolc középkori temploma maradt fenn, amelyek túlélték a török korszakot is! A horvátországi görög katolikusok központja a város, de a pálosoknak is van itt egy nagyon szép régi temploma. Kőrösi Márk jezsuita diák volt Romában, de nem lett jezsuita szerzetes, hanem egyházmegyés papként szentelték fel, és csakhamar az Esztergomi Főegyházmegye kanonokjává nevezték ki. Éppen ezért járt a Felvidéken, Kassa környékén a Rákóczi féle szabadságharc idején, hogy felmérje az egyházat ért károkat. Amikor hallotta, hogy Kassát tervezik elfoglalni Rákóczi György hajdúi, a városban szolgált jezsuita atyák segítségére sietett, noha tudta, hogy az életét kockáztatja. A környéken ekkor már több katolikus templomot felgyújtottak, papjaikat pedig megöltek a felkelők.

GRODECZ MENYHÉRT Sziléziából származott, ami ma Lengyelország része, de akkoriban Németország egyik tartománya volt. Menyhért sziléziai szláv származású volt, és részben éppen ezért küldték a jezsuiták őt Kassára, hogy a városban és környékén élő katolikus tótok és németek lelkipásztora legyen, tehát hogy szólni tudjon hozzájuk az anyanyelvükön.

PONGÁRCZ ISTVÁN egy olyan erdélyi magyar nemes család sarja volt, akiknek őseit már a 13. században említik történelmi dokumentumok. A pongráczok feltehetőleg a mai Csehország területéről vándoroltak be Erdélybe. Alvincen, az ottani Fejér megyében volt a birtokuk. Pongrácz István a kolozsvári jezsuitáknál kezdte a tanulmányait, és nagyon fiatalon, szülei és rokonai tanácsa ellenére döntött úgy, hogy belép a jezsuita rendbe.

A három katolikus papot Kassa város bevétele után azonnal házi őrizetbe vették. Két nap éheztetés után megindult a kínzásuk. Arra akarták rávenni őket, hogy tagadják meg katolikus hitüket és térjenek át a református vallásra. Két napig kínozták őket a legválogatottabb módszerekkel. Kezdték azzal, hogy férfiasságukban megalázták őket, végül égő fáklyákkal addig sütögették a húsúkat, hogy szemtanúk szerint a testükön végül már egyes belső szerveik is láthatóvá váltak. Márkot és Menyhértet végül lefejezték, és úgy dobták testüket a város szennygödrébe. Az erdélyi Pongrácz István még vagy húsz órán át élt, miután a város szennygödrébe dobták a meggyilkolt társai mellé.

A három papot vértanúságuk után Kassa és az egész Felvidék katolikus lakossága csakhamar szentként kezdte tisztelni. Földi maradványaikra ereklyeként tekintettek, és gondosan dokumentált, hogy holttestük idővel hogyan került el Kassáról más templomokba. Nyilvános egyházi tiszteletüket X. Piusz pápa engedélyezte 1905-ben, II. János Pál pápa pedig szentté avatta őket 1995-ben, amikor Kassán járt. A kassai szent vértanúknak komoly kúltusza van ma már nem csak Kassán és a mai Szlovákiában, hanem Magyarországon, Erdélyben, Horvátországban és Lengyelországban is. A magyar jezsuita atyáknak köszönhetően itt Torontóban is emléket állítottak a tiszteletükre ezzel a szép ólomüveg ablakkal, amit nemrég ismeretlenek vandalizáltak, de amit csakhamar sikerült helyreállítanunk.

A kassai szent vértanúk emlékezetéről további információk a bejegyzés alatti linken is találhatók.

06/16/2026

A Torontói Főegyházmegyénk által kirendelt szakemberekkel cseréljük az ablakokat, amiket húsvét előtt valaki(k) kívülről betörtek. Valószínű egy jókora követ dobtak rá. Most olyan védőfólia is az üvegfelületre kerül kívülről, amely állítólag jobban véd az esetleges vandalizmus ellen, mert nem törik majd olyan egykönnyen be az ablak, ráadásuk hőszigetelő hatása is lesz, a forró nyári napsütést ugyanis ez a fólia vissza fogja verni.

06/15/2026

Ma délután visszatért Fanni Magyarországra, aki két évet töltött itt nálunk és tanította a kanadai magyar gyerekeket a plébániánkon néptáncra, népénekre, a lányokat hajat fonni, a fiúkat illedelmesen viselkedni, aztán mindenkit egy kicsit helyesebben beszélni az anyanyelvünkön, de mosolyogni, hálásnak lenni, és a sok apró örömöt észrevenni a nehéz helyzetekben is. Mindezekben Fanni kiváló tanár volt! És talán nem is akadt az elmúlt két évben még valaki a torontói magyar közösségünkben, akit vidám jóságáért ennyire szeretett és becsült volna mindneki, mint ez a debreceni lány. Isten áldása kísérje őt élete további útjain is!