Ferenc Pápa

03/01/2022

Ferenc Pápa: Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia (2022. január 2., vasárnap) evangéliuma egy gyönyörű mondatot kínál nekünk, amelyet mindig imádkozunk az Úrangyalában, és amely egyedül is elénk tárja a karácsony értelmét: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott”.

Ezek a szavak, ha belegondolunk, paradoxont tartalmaznak. Két ellentétes valóságot kapcsolnak össze: az Igét és a testet. Az „Ige” azt jelzi, hogy Jézus az Atya örök Szava, végtelen Szó, mely öröktől fogva létezik, minden teremtett dolgot megelőzően; a „test” viszont a mi valóságunkat jelzi, a teremtett, törékeny, korlátozott, halandó valóságot.

Jézust megelőzően két külön világ létezett: a menny a földdel szemben, a végtelen a végessel szemben, a szellem az anyaggal szemben. Van egy másik ellentét is János evangéliumának prológusában, egy másik szópár: világosság és sötétség. Jézus Isten világossága, aki belépett a világ sötétségébe. Világosság és sötétség. Isten világosság: benne nincs homály; bennünk viszont nagy a sötétség. Most, Jézussal, a világosság és a sötétség találkozik: szentség és vétek, kegyelem és bűn.

Jézus, Isten Fiának megtestesülése pontosan a találkozás helye, az Isten és az ember közötti találkozásé, a kegyelem és a bűn közötti találkozásé.

Mit akar hirdetni az evangélium ezekkel az ellentétekkel? Egy nagyszerű dolgot: Isten cselekvésmódját. Törékenységünkkel szemben az Úr nem hátrál meg! Nem marad boldog örökkévalóságában és végtelen világosságában, hanem közel jön, testté lesz, leszáll a sötétségbe, tőle idegen földeken lakozik. Miért teszi ezt Isten? Miért száll le hozzánk? Azért, mert nem nyugszik bele abba, hogy eltévelyedhetünk, hogy távol kerülhetünk tőle, távol az örökkévalóságtól, távol a világosságtól. Ez Isten cselekvése: közénk jön. Ha mi méltatlannak tartjuk magunkat, az nem tartóztatja fel őt, ő jön. Ha mi elutasítjuk, ő nem fárad bele abba, hogy keressen bennünket.

Ha nem vagyunk készek és hajlandók fogadni őt, ő akkor is szívesen jön. Ha becsukjuk orra előtt az ajtót, ő vár.

Ő a jó pásztor. És mi vagy ki a jó pásztornak a legszebb képe? Az Ige, aki testté lesz, hogy osztozzon életünkön. Jézus a jó pásztor, aki jön, hogy keressen bennünket ott, ahol vagyunk: a problémáink között, nyomorúságunk mélyén. Ő oda jön!

Kedves testvéreim, gyakran azért tartjuk magunkat távol Istentől, mert úgy gondoljuk, több okból sem vagyunk méltók hozzá. Ez igaz. A karácsony azonban arra hív bennünket, hogy az ő szemszögéből nézzük a dolgokat. Isten testet akar ölteni. Ha úgy látod, hogy szívedet túlságosan beszennyezte a rossz, ha rendezetlennek látod, kérlek, ne zárkózz be, ne félj: ő jön! Gondolj a betlehemi istállóra! Jézus ott született, abban a szegénységben, hogy elmondja neked: egyáltalán nem fél meglátogatni szívedet, nem fél belakni egy elhanyagolt életet. Fontos ez a szó: lakni. A mai evangélium a lakozik igét használja ennek a valóságnak a kifejezésére: teljes osztozást, nagyfokú meghittséget fejez ki. Ez az, amit Isten akar: velünk akar lakni, bennünk akar lakni, nem akar távol maradni.

Azt kérdezem magamtól, tőletek, mindenkitől: akarunk-e helyet csinálni neki? Szóban igen; senki sem fogja azt mondani, hogy „én nem”; ez nyilvánvaló. De konkrétan?

Talán vannak életünknek olyan aspektusai, amelyeket megtartunk magunknak, kizárólagosan, vagy olyan belső terek, ahová félünk, hogy az evangélium belép, ahol nem akarjuk Istent a középpontba állítani. Ma arra hívlak benneteket, hogy legyetek konkrétak. Melyek azok a belső dolgok, amelyekről úgy hiszem, nem tetszenek Istennek? Melyik az a tér, amelyet csak magamnak tartok fenn, és nem akarom, hogy Isten belépjen oda? Legyünk mindannyian konkrétak, és válaszoljunk erre! [Mondhatja valaki:] „Igen, igen, szeretném, ha Jézus jönne, de nem akarom, hogy ehhez hozzányúljon, ehhez sem, ehhez sem…” Mindenkinek megvannak a maga bűnei – nevezzük nevükön –, de ő nem retten meg a bűneinktől: azért jött, hogy meggyógyítson bennünket. Legalább mutassuk meg neki, hadd lássa a bűneinket. Legyünk bátrak, mondjuk ki: „Uram, ebben a helyzetben vagyok, nem akarok változtatni. De, kérlek, te ne távolodj el túlságosan!” Ez egy szép ima. Legyünk ma őszinték!

Most, a karácsonyi ünnepnapok során jót fog tenni nekünk, ha éppen oda befogjuk az Urat. Hogyan? Például úgy, hogy megállunk a felállított betlehem előtt, mert benne Jézust látjuk, aki jön, hogy belakja egész konkrét, mindennapi életünket, ahol nincs minden rendben, ahol sok probléma van – némelyik a mi hibánkból, némelyik másokéból –, de Jézus jön! Látjuk ott a keményen dolgozó pásztorokat, az ártatlanokat fenyegető Heródest, a nagy szegénységet… De mindezek között, a sok probléma között – a mi problémáink között is – ott van Isten, ott van Isten, aki velünk akar lakni. És várja, hogy bemutassuk neki a helyzetünket, azt, amit átélünk. A betlehem előtt beszéljünk Jézusnak a konkrét helyzetünkről! Hívjuk be hivatalosan az életünkbe, különösen a sötét területekre:

Nézd, Uram, itt nincs fény, nem ér el idáig az áram, de kérlek, ne érintsd meg, mert nem szeretnék kilépni ebből a helyzetből!”

Világosan, konkrétan beszélj! A sötét területekről, a „belső istállókról”: mindnyájunkban vannak ilyenek. És félelem nélkül mondjuk el neki korunk társadalmi problémáit, egyházi problémáit; a személyes problémákat, a legsúlyosabbakat is: Isten szeret a mi istállónkban lakni!

Isten anyja, akiben az Ige testté lett, segítsen bennünket abban, hogy meghittebb kapcsolatba kerüljünk az Úrral!

Kedves testvéreim! Szeret***el köszöntelek mindannyiatokat, római hívőket, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokokat: lengyel, brazil, uruguayi, argentin, paraguayi, kolumbiai és venezuelai zászlókat látok: köszöntök mindenkit! Köszöntöm a családokat, az egyesületeket, a plébániai csoportokat, különösen a trevisói egyházmegyében lévő Postioma és Porcellengo egyházközségének tagjait, valamint a Regnum Christi Szövetség tizenéveseit és a Szeplőtelen Fogantatás fiataljait.

Ma, az év első vasárnapján ismét szeretnék békét és minden jót kívánni az Úrban. Örömteli és szomorú pillanatainkban is bízzuk magunkat őrá, aki a mi erőnk és reménységünk! És ne felejtsétek el: hívjuk az Urat, hogy költözzön belénk, jöjjön be a valóságunkba, bármilyen csúnya is az, akár egy istálló: „Uram, nem szeretném, ha belépnél, de nézd meg, és maradj közel.” Tegyük meg ezt!

Kellemes vasárnapot kívánok, és jó étvágyat az ebédhez! És ne feledkezzetek el imádkozni értem! Viszontlátásra!

24/10/2021

Ünnepi szentmise - Dr. Erdő Péter, bíboros - Pasaréti Ferencesek - 2021. október 24.

14/09/2021

IEC 2020 - STATIO ORBIS CLOSING MASS WITH POPE FRANCIS - 4 órás élő közvetítés - 2021. szept. 12.

12.09.2021. Budapest, Heroes' Square

13/09/2021

52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus - Ferenc Pápa ... 18.

52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus - Ferenc Pápa: Isten áldd meg a magyart! A Jézussal való találkozás példaképeiként jelölte meg Ferenc Pápa az állam...

13/09/2021

52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus - Ferenc Pápa: Isten áldd meg a magyart!

A Jézussal való találkozás példaképeiként jelölte meg Ferenc Pápa az államalapító Szent Istvánt és Árpád-házi Szent Erzsébetet az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró miséjén mondott beszédében.

Ferenc pápa a hívőkhöz fordulva azt mondta, engedni kell, hogy „a találkozás Jézussal az eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, akiket tiszteltek, mint Szent István és Szent Erzsébet is. Csakúgy mint ők, mi se elégedjünk meg kevéssel: ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy út végét jelenti, de „legyen még inkább egy kiindulópont.

Ferenc pápa homíliáját egy kérdéssel kezdte, mit és kit jelent Isten minden egyes ember számára. A pontos választ nem a katekizmus alapján, hanem személyes életünkkel kell megadni. Az eucharisztia emlékeztet bennünket, kicsoda Isten és ezt nem szavakkal teszi, hanem kézzelfoghatóan megmutatva, hogy „Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet.

Ferenc pápa szerint a kereszt sohasem volt divatos, sem régen, sem napjainkban, pedig „benső gyógyulást” hoz. A kereszt miatti vita és küzdelem nem más, mint összeütközés Isten logikája és a világ logikája között. Isten logikája az alázatos szeretet. Isten útja távol áll minden kényszertől, magamutogatástól és diadalittasságtól, mindig a másik javát keresi, egészen önmaga feláldozásáig. A másik oldalon viszont ott van az „emberi gondolkodás”, a világ logikája, amely ragaszkodik a megbecsüléshez és az előjogokhoz, a kedvező megítélést és a sikert keresi.

Nem abban áll a különbség, hogy ki a vallásos és ki nem. A lényegi különbség a valódi Isten és az énünk istene között van. Jót tesz nekünk, ha szentségimádást végzünk az eucharisztia előtt - szánjunk rá időt!

Ferenc pápa azt kívánta a budapesti Hősök terén elmondott Úrangyala imádságban (Angelus), hogy legyen a kereszt a híd a múlt és a jövő között. A vallásos érzés az éltető nedve a gyökereihez olyannyira kötődő magyar nemzetnek. De a földbe szúrt kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik és kitárja a karjait mindenki felé.

A kereszt „arra hív, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, de ne elégedjünk meg ezzel; hogy merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik szomjaznak a mi korunkban”. Az egyházfő azt kívánta a híveknek, legyenek „megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezők és másokat tisztelők. A Missziós kereszt, a kongresszus szimbóluma arra kell, hogy ösztönözze a hívőket, hogy életükkel hirdessék az „Evangéliumot, amely megszabadít, annak jó hírét, hogy Isten végtelenül gyöngéden szeret minden embert.

A mai szeretetre éhes világban ez az a táplálék, amelyre minden magyar ember vágyik - mondta. Ferenc pápa beszédében köszönetet mondott a „nagy magyar keresztény családnak, amelyet – mint mondta – szeretne magához ölelni „különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és a más felekezetekhez tartozó testvérekkel, akik valamennyien a teljes egység irányába haladnak.

Köszönetet mondott I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárkának, továbbá a megjelent püspököknek, papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, valamint valamennyi hívőnek, továbbá a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezőinek, megvalósítóinak. Amikor újfent hálámat fejezem ki az engem fogadó állami és vallási vezetőknek, szeretném kimondani: köszönöm nektek Magyarország népe!

Áldásom innen, ebből a városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat, az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekeszt***eket! Ferenc pápa - az utolsó szavakat magyarul mondva - úgy zárta imádságát: „veletek és értetek mondom: Isten áldd meg a magyart!”.

A szentmise a pápai és a magyar Himnusz, a Boldogasszony anyánk, majd a kongresszus himnuszának eléneklésével fejeződött be.

Készít***e: Közéleti Gazdasági Krónika. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.

05/04/2021

A Szentatya Húsvét vasárnap a Szent Péter-bazilikában bemutatott ünnepi szentmiséje után ünnepi üzenetet küldött a katolikus hívekhez és minden jó szándékú emberhez, majd megáldotta Róma városát és a világot.

Ma a világ minden részén visszhangzik az Egyház híradása: „A keresztre feszített Jézus feltámadt, amint megmondta. Alleluja.”

Húsvét híre nem délibábot mutat, nem varázsigét nyilatkoztat ki, nem jelöl ki valamiféle menekülő utat, amelynek révén elfuthatnánk a jelen nehéz helyzet elől. A járvány még mindig dühöng; a társadalmi és a gazdasági válság igen súlyos, különösen a legszegényebbek számára; mindezek ellenére nem szűnnek a fegyveres konfliktusok és tovább fejlesztik a katonai arzenálokat.

A keresztre feszített Jézus feltámadt. Nem angyalokról vagy szellemekről van szó, hanem egy emberről, egy hús-vér emberről, akinek arca és neve van: Jézus. Az evangélium tanúsítja, hogy ez a Jézus, akit Poncius Pilátus alatt azért feszít***ek keresztre, mert azt mondta: ő a Krisztus, az Isten Fia, harmadnapra feltámadt az Írások szerint, ahogyan ő maga előre megmondta a tanítványainak.

A keresztre feszített nem másvalaki, ő a feltámadott. Az Atyaisten feltámasztotta Fiát, Jézust, mivel teljességgel betöltötte az üdvösségre irányuló akaratát: magára vette gyöngeségünket, sebeinket, még a halálunkat is; elszenvedte a mi fájdalmainkat, hordozta bűneink terhét. Ezért az Atyaisten felmagasztalta őt, és Jézus Krisztus most már él mindörökkön örökké, ő az Úr.

A tanúk beszámolnak egy fontos részletről: a feltámadott Jézus kezein, lábain és oldalán viseli a sebek nyomát. Ezek a sebhelyek jelentik az ő irántunk érzett szeretetének az örök pecsétjét. Aki testben vagy lélekben kemény próbatételnek van alávetve, oltalmat találhat ezekben a sebekben, ezeken keresztül elnyerheti annak a reménységnek a kegyelmét, amely nem csal meg.

A feltámadt Krisztus reménység mindazok számára, akik még mindig szenvednek a járvány okán, a betegeknek és azoknak, akik elvesztették egy szeretettüket. Az Úr vigasztalja meg őket és támogassa az orvosok és ápolók erőfeszítéseit!

Mindenkinek, legfőképpen a leginkább törékenyeknek, szükségük van a segítségnyújtásra, és joguk van arra, hogy hozzáférjenek a szükséges kezelésekhez. Ez még magától értetődőbb most, amikor mindannyian meghívást nyerünk a járvány elleni küzdelemre. Az oltások pedig lényegi eszközt képeznek ebben a harcban. Az „oltások nemzetköziségének” szellemében ezért hát intem az egész nemzetközi közösséget, hogy együttesen kötelezzék el magukat az oltások kiosztása terén tapasztalható késedelmességek leküzdésére, és segítsék elő az méltányos elosztást, különös tekint***el a legszegényebb országokra.

A keresztre feszített Feltámadott a vigasza mindazoknak, akik elvesztették a munkájukat, és súlyos anyagi nehézségeket élnek meg s nélkülözik a megfelelő szociális védelmet.

Az Úr ösztönözze a közhivatalok viselőit cselekvésükben, hogy mindenkinek felkínálják a szükséges segítséget és a megfelelő megélhetést, különösen szem előtt tartva a leginkább szükséget szenvedő családokat. A járvány sajnos drámai módon megnövelte a szegények számát és súlyosbította sok ezer ember reményvesztését.

A feltámadt Jézus a reménye megannyi fiatalnak, akik arra kényszerülnek, hogy hosszú időn át távol maradjanak az iskolától vagy az egyetemtől, és nem tudnak együtt időzni a barátaikkal.

Szükségünk van valós emberi kapcsolatokra, különösen abban az életkorban, amikor kiforr az egyéni karakter és a személyiség. Közel vagyok az egész világ fiatalságához!

A Feltámadott fénye legyen az újjászületés forrása a háborúk vagy a nyomor elől menekülő elvándorlóknak.

Arcaikban felismerjük a Kálváriára felmenő Úr eltorzult és szenvedő arcát. Ne kelljen nélkülözniük a szolidaritás és az emberi testvériség konkrét jeleit, ami az élet halál fölötti, ma ünnepelt győzelmének a záloga. Köszönetet mondok azoknak az országoknak, amelyek nagylelkűen befogadják a menedéket kereső szenvedőket, különösen Libanonnak és Jordániának, amelyek a szíriai konfliktus elől elmenekült igen sok embernek nyújtanak szállást.

Krisztus, a mi békénk, vessen végre véget a fegyverek zajának a szeretett és meggyötört Szíriában, ahol sok millióan élnek immár embertelen körülmények között, ahogyan Jemenben is, akiknek sorsát fülsiketítő és botrányos hallgatás övezi, és Líbiában, ahol végre elindul az évtizedes ellenállásból és kegyetlen összecsapásokból kifelé vezető út. Minden érintett fél kötelezze el magát tevőlegesen a konfliktusok befejezése mellett, és tegye lehetővé a háborútól megkínzott népeknek, hogy békében éljenek és megkezdhessék az adott országok újjáépítését.

A feltámadás természetesen elvisz minket Jeruzsálembe. Békét és biztonságot kérünk az Úrtól ennek a városnak, hogy eleget tehessen hivatásának: legyen a találkozás helye, ahol mindenki testvérként tekinthet a másikra, ahol izraeliek és palesztinok újra fellelik az erőt a párbeszédhez, hogy így eljussanak egy stabil megoldásra, ami lehetővé teszi a két ország békében és bőségben való egymás mellett élését.

Ezen az ünnepnapon visszatérek gondolatban Irakba, amelyet volt szerencsém felkeresni az elmúlt hónapban. Imádkozom, hogy folytathassa a megbékélés megkezdett útját, és megvalósuljon Isten álma egy minden gyermekével szemben vendégszerető és befogadó emberi családról.

A Feltámadott ereje támogassa az afrikai nemzeteket, amelyek azt látják, hogy jövőjüket megrontotta az országokon belüli erőszak és a nemzetközi terrorizmus, különösen a Száhel-övezetben és Nigériában, Tigré és Cabo Delgado térségében. Továbbra is tegyenek erőfeszítéseket, hogy békés megoldásokat találjanak a konfliktusokra, tiszteletben tartva az emberi jogokat és az élet szentségét, testvéri és építő párbeszéddel, a kiengesztelődés és a tevőleges szolidaritás szellemében.

Túl sok háború és túl sok erőszak sújtja még most is a világot! Az Úr a mi békénk. Ő segítsen, hogy legyőzzük a háború mentalitását.

Adja meg a konfliktusok során fogságba esetteknek, különösen Kelet-Ukrajnában és Hegyi-Karabahban, hogy épen és egészségesen térhessenek haza a családjaikhoz. Ösztönözze a népek kormányzóit szerte a világon, hogy vessenek gátat az új fegyverkezési versenynek. Ma, április 4-én van a taposóaknák elleni világnap. Ezek alattomos és rettenetes gépezetek, amelyek évente számos ártatlan személyt ölnek vagy csonkítanak meg, és megakadályozzák, hogy „az emberiség együttesen járjon az élet ösvényein, nem félve a pusztítás és a halál fenyegetésétől. Mennyivel jobb lenne a világ a halál ezen eszközei nélkül!

Kedves Testvéreim, sok helyen idén is szigorú korlátozások között üli meg számos keresztény a húsvét ünnepét, anélkül, hogy akár csak részt vehetne a liturgikus szertartásokon. Imádkozzunk, hogy ezek a korlátozások, ahogyan az istentisztelet és a vallásgyakorlás mindennemű korlátozása az egész világon feloldásra kerülhessenek, és mindenki előtt megnyíljon a lehetőség az Istenhez való szabad imádkozásra és az istendicséretre.

Számos nehézséggel kell szembenéznünk. Ezek közepette soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy Krisztus sebei szereztek nekünk gyógyulást.

A feltámadás fényénél a mi szenvedéseink is átalakulnak. Ahol halál volt, ott most élet van, ahol gyász volt, ott most vigasztalás van. Amikor Jézus átölelte a keresztet, értelmet adott a szenvedéseinknek.

Imádkozunk, hogy ennek a gyógyulásnak a jótékony hatásai kiterjedjenek az egész világra. Boldog, szent és békés húsvétot mindenkinek!

28/03/2021

Vatikánból Interneten keresztül láthattuk a virágvasárnapi misét, melyet Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában mutatott be. Harminc bíboros és mintegy száz hívő volt jelen, többségük egyházi személy, akiket kellő távolságra ült***ek egymástól.

A bazilikát olajfák és kisebb pálmafák díszítették, a résztvevők kezében fonott pálmaágak voltak. Ferenc Pápa beszédében azokról beszélt, akik jelen voltak Jézus jeruzsálemi bevonulásakor. Jézus „karddal vívott győzelmét várták a rómaiakon, miközben ő Isten diadalát hirdette a kereszttel. Jézust akkor is sokan csodálták, de kevesen engedték, hogy életüket megváltoztassa. Most is így van, mivel a mai emberek se akarják megváltoztatni életüket, amely tele van ellentmondással, félelemmel, magánnyal, kudarccal és árulással.

Ne hagyjuk, hogy az elégedetlenség érzése megbénítson bennünket – mondta Ferenc pápa. A jelenlegi történelmi és társadalmi helyzetben fizikai és lelki erőre van szükség, mivel a válságban „reménytelenség, elkeseredettség, megosztottság” kerekedik felül, sokan mindennapos keresztutat járnak be.

A járványkorlátozások miatt nagycsütörtökön elmarad a lábmosás szertartása, és péntek este a keresztút nem a Colosseumnál, hanem a Szent Péter téren lesz. Húsvét vasárnap Ferenc pápa a bazilikában mutatja be az ünnepi misét.

13/03/2021

Shabat Shalom! Jelentése: a szombat béke - Jó szombatot!

A Siratófal más néven Nyugati Fal; héber: הכותל המערבי, HaKotel HaMa'aravi a második Templom idejéből (Kr. e. 516 – Kr. u. 70) való támfal Jeruzsálemben. A Siratófal név onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a templom lerombolását. A Nyugati Fal elnevezés pedig arra utal, hogy egykor a Heródes által újjáépített második templom udvarát határolta. A Siratófal a jeruzsálemi óváros vallásiemlék-együttesének, a Templom-hegynek a része. Szent hellyé azért vált, mert közel esik a Templom-hegyi egykori Szentélyek Szentélyéhez, a zsidó vallás legszentebb helyéhez. A Siratófal jelenleg a zsidó vallásgyakorlás számára hozzáférhető legszentebb hely.

A Siratófal Jeruzsálem óvárosának területén található. A Nagy Heródes által építtetett és a rómaiak által Kr. u. 70-ben lerombolt második templom egyetlen megmaradt részlete. Hatalmas, többtonnás kőtömbökből épült, melyeket kötőanyag nélkül helyeztek egymásra. Mai állapotában kb. 50 méter hosszú és kb. 20 méter magas, de mélyen a föld alatt kezdődik. A történelem és a régészeti kutatás megerősít***e, hogy valóban a templom maradványa, bár a felső részét később kiegészítették. A zsidók a korai bizánci korszak óta zarándokolnak ide. Megsiratják a templom lerombolását és imádkoznak azért, hogy újra felépüljön.

Hitük szerint Isten szelleme nem távozott a templomból mikor azt lerombolták, hanem ma is jelen van a falban. Bármely zsidó a nap bármely órájában imádkozhat, de a férfiakat és a nőket elkülönítik egymástól.

A fal repedéseibe, hézagaiba kis cédulákra felírt imákat, kéréseket rejtenek, remélve Isten teljesíti azokat.

Én is elhelyeztem a kérésemet: Legyen béke az egész földön és a szívekben, a szívünkben!

08/03/2021

Ferenc pápa: Nem hősnek kell lenni hébe-hóba, hanem tanúnak mindennap!

2021. március 6-án délután a Szentatya Bagdadban a káld Szent József-székesegyházban mutatott be szentmisét. Homíliájában a jézusi bölcsesség követésére, a mindennapi alázatos, türelmes szeretetben megmutatkozó tanúságtételre buzdított, és arra is rámutatott, hogy Isten éppen gyengeségeinken keresztül teljesíti ígéreteit.

Isten igéje ma bölcsességről, tanúságtételről és ígéretekről beszél nekünk. A bölcsességet ezeken a földeken ősidőktől fogva ápolják. A bölcsesség keresése mindig lenyűgözte az embert; gyakran előfordul azonban, hogy, akik több eszközzel rendelkeznek, azok több ismeretet szerezhetnek, és több boldogulási lehetőségük van, míg akinek kevesebbje van, azt félreállítják. Ez elfogadhatatlan egyenlőtlenség, mely napjainkban tovább növekedett. A Bölcsesség könyve azonban meglep bennünket azzal, hogy megfordítja a perspektívát. Azt mondja, hogy „az utolsók irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár”. A világ szemében: akiknek kevesebbje van, azt eldobják, akinek többje van, az kiváltságot szerez. Isten szemében azonban nem: akinek nagyobb hatalma van, azt szigorú vizsgának vetik alá, míg az utolsók Isten kiváltságosai.

Jézus, a Bölcsesség személyesen, teljessé teszi ezt a perspektívaváltást az evangéliumban: nem akármikor, hanem első beszédének elején, a boldogságokkal. A perspektívaváltás teljes: azokat nevezi boldognak, akik szegények, akik sírnak, akiket üldöznek. Hogyan lehetséges ez? A világ szemében a gazdagok, a hatalmasok, a híresek a boldogok! Az az ember értékes, akinek van, aki képes, aki számít! Isten szemében nem: nem az a nagyobb, akinek van, hanem az, aki Lélekben szegény; nem az, aki mindenre képes másokat megelőzve, hanem az, aki szelíd mindenkivel; nem az, akit a tömeg éljenez, hanem aki irgalmas testvéréhez. Ezen a ponton kétség merülhet fel: ha úgy élek, ahogy Jézus kéri, mit nyerek vele? Nem azt kockáztatom, hogy mások eltapossanak? Jó nekem Jézus javaslata? Vagy vesztes javaslat? Nem vesztes, hanem bölcs.

Jézus javaslata bölcs, mert a szeretet, mely a boldogságok szíve-közepe, ha gyengének tűnik is a világ szemében, valójában győzedelmeskedik. A kereszten erősebbnek bizonyult a bűnnél, a sírban legyőzte a halált. Ugyanaz a szeretet, mely győztessé t***e a vértanúkat a megpróbáltatásban, és hányan voltak az elmúlt században, többen, mint az előzőekben! A szeretet a mi erősségünk, a szeretet azoknak a fivéreinknek és nővéreinknek az ereje, akik itt is előítéleteket, sértéseket, bántalmazást és üldöztetést szenvedtek Jézus nevéért. De míg a világ hatalma, dicsősége és hiúsága elmúlik, addig a szeretet megmarad: ahogy Pál apostol mondta nekünk: „soha nem múlik el”. A boldogságok megélése tehát örökkévalóvá teszi azt, ami elmúlik. Lehozza a Mennyet a földre.

Nincs szükség rendkívüli dolgokra, képességeinket meghaladó teljesítményekre. Mindennapi tanúságtételre van szükség. Boldog, aki szelíden él, aki irgalmat gyakorol ott, ahol van, aki tisztán tartja szívét ott, ahol él.

Ahhoz, hogy boldogok lehessünk, nem hősnek kell lenni hébe-hóba, hanem tanúnak mindennap. A tanúságtétel az út Jézus bölcsességének megéléséhez. Így változik meg a világ: nem hatalommal vagy erővel, hanem a boldogságokkal. Mert így t***e ezt Jézus, mindvégig megélve azt, amit az elején mondott. Minden azon múlik, hogy tanúságot teszünk-e Jézus szeretetéről, ugyanarról a szeretetről, amelyet Szent Pál gyönyörűen mutat be a mai szentleckében. Lássuk, hogyan mutatja be!

Először is azt mondja, hogy „a szeretet hosszantűrő”. Nem számítottunk erre a jelzőre. Úgy tűnik, hogy a szeretet a jóság, a nagylelkűség, a jó cselekedetek szinonimája. Ez a szó a Bibliában Isten türelmét írja le. A történelem folyamán az ember továbbra is elárulta a vele kötött szövetséget, a szokásos bűnökbe esett, és az Úr ahelyett, hogy belefáradt volna és elhagyta volna, mindig hű maradt, megbocsátott, és újrakezdett. A szeretet első tulajdonsága a türelem a minden alkalommal való újrakezdéshez, mert a szeretet nem méltatlankodik, hanem mindig újrakezd. Nem bánkódik, hanem újraindul; nem csügged, hanem kreatív marad. A gonoszsággal szemben nem adja fel, nem adja meg magát. Aki szeret, az nem zárkózik magába, ha a dolgok rosszra fordulnak, hanem a rosszra jóval reagál, emlékezve a kereszt győztes bölcsességére. Isten tanúja ezt teszi: nem passzív, nem fatalista, nem foglya a körülményeknek, az ösztönnek vagy a pillanatnak, hanem mindig bizakodó, mert alapját abban a szeretetben vet***e meg, amely „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel”. Megkérdezhetjük magunktól: és én hogyan reagálok a nem tetsző helyzetekre? A nehézségekkel szemben mindig két dologra érzünk kísértést. Az első a menekülés: lelépünk, hátat fordítunk, nem akarunk többet tudni róla. A második az, hogy mérgesen, erővel reagálunk. Ez történt a tanítványokkal a Getsemáni-kertben: zavarukban sokan elmenekültek, Péter pedig kardot rántott. De sem a menekülés, sem a kard nem oldott meg semmit. Jézus viszont megváltoztatta a történelmet. Hogyan? A szeretet alázatos erejével, türelmes tanúságtételével. Erre kaptunk mi is meghívást; így teljesíti Isten ígéreteit.

Ígéretek. Jézus bölcsessége, mely a boldogságokban testesül meg, a tanúságtételt kéri és az isteni ígéretekben rejlő jutalmat kínálja. Azt látjuk ugyanis, hogy minden boldogságot ígéret követ: aki megéli a boldogságokat, az megkapja a mennyek országát, az vigaszt nyer, éhsége kielégíttetik, meglátja Istent…

Isten ígéretei páratlan örömet biztosítanak, és nem csalnak meg. De hogyan teljesednek be? Gyengeségeink révén. Isten azokat teszi boldoggá, akik végigjárják belső szegénységük útját. Ez az út, nincs másik.

Nézzünk Ábrahám pátriárkára: Isten sok utódot ígér neki, de ő és Sára már idősek és gyermektelenek. Isten éppen türelmes és bizakodó öregségükben tesz csodát és ad nekik fiút. Nézzünk Mózesre: Isten megígéri neki, hogy kiszabadítja majd a népet a szolgaságból, s ezért arra kéri, hogy beszéljen a fáraóval. Mózes tudatja vele, hogy félszeg a beszédben; Isten mégis az ő szavain keresztül teljesíti ígéretét. Nézzünk a Szűzanyára, aki épp akkor kap meghívást arra, hogy anya legyen, amikor a törvény szerint nem lehet gyermeke. És nézzünk Péterre: megtagadja az Urat, Jézus mégis őt hívja arra, hogy megerősítse testvéreit.

Kedves fivérek és nővérek, időnként tehetetlennek és haszontalannak érezhetjük magunkat. Ne higgyük el, mert Isten éppen gyengeségeink révén kíván csodákat művelni! Ő így szereti ezt csinálni és ma este nyolcszor mondta nekünk, hogy „boldogok”, hogy megértesse velünk, hogy ővele valóban azok vagyunk. Természetesen megpróbáltatásokat szenvedünk, gyakran elesünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy – Jézussal – boldogok vagyunk. Amit a világ elvesz tőlünk, semmi ahhoz a gyengéd és türelmes szeretethez képest, amellyel az Úr ígéreteit teljesíti.

Kedves nővérem, kedves fivérem, talán ránézel a kezedre, és üresnek látod, talán csüggedés uralja szívedet, és nem érzed, hogy az élet hálás lenne neked. Ha így van, ne félj, a boldogságok neked szólnak, neked, aki megtört vagy, igazságosságra éhezel és szomjazol, akit üldöznek.

Az Úr megígéri neked, hogy neved fel van írva az ő szívébe, az Égben! És én ma köszönetet mondok neki veletek együtt és értetek, mert itt, ahol megszületett a bölcsesség az ókorban, a mai időkben sok tanú támadt, akiket a híradások legtöbbször figyelmen kívül hagynak, de akik Isten szemében értékesek; tanúk, akik a boldogságok megélésével segítik Istent békeígéreteinek teljesítésében.

12/02/2021

Those who put arms into the hands of children instead of food, books and toys commit a crime not only against the little ones, but against all of humanity.

Aki fegyvert ad a gyermekek kezébe kenyér, könyvek és játékok helyett, nem csak a kisgyermekek, de az egész emberiség ellen bűncselekményt követ el.

Mindannyian felelősek vagyunk a kommunikációnkért, a másokkal megosztott információkért, és azért, hogy kontrolláljuk és leleplezzük az álhíreket. Mind arra hívattunk, hogy az igazság tanúivá váljunk.

11/02/2021

Ferenc pápa olasz származású, argentin teológus-papot a bíborosi testület 2013. március 13-án választotta meg a Római egyházmegye püspökévé, pápává. Hamarosan 8. éves évforduló!