14/06/2026
Nem tudom, ki az, aki reggel még felkelt, elindult, beszélt, dolgozott, mosolygott… miközben belül már rég azt érzi:
„Uram, én ezt nem bírom tovább.”
Van vihar, ami nem látványos.
Nem hallja a család.
Nem látja a gyülekezet.
Nem veszi észre az utca embere.
Csak te tudod, milyen nehéz most levegőhöz jutnod a saját életedben.
De ma nem részvétet szeretnék nyilvánitani neked.
Hanem reménységet továbbadni.
Mert van egy kéz, amely akkor sem enged el, amikor te már mindent elengedtél.
Van Szeretet, amely nem undorodik a törött részeidtől.
Van egy Isten, aki nem csak a templom csendjében van jelen, hanem ott is, ahol éjszaka a párnádat áztatod a könnyeiddel.
És van egy név, amely előtt a viharnak is meg kell hajolnia.
Jézus Krisztus.
Nem vallásos dísz a mondat végén.
Nem menekülő szó gyenge embereknek.
Nem olcsó vigasz azoknak, akiknek már semmi sem maradt.
Ő az élő Úr.
Az, aki széttárta szerető kezeit a kereszten, hogy téged a legsötétebb órádban se hagyjon árván.
Az, aki nem akkor szeret, amikor összeszedett vagy, hanem akkor is, amikor romokban állsz.
Az, aki nemcsak megérinti a sebet, hanem életet lehel oda, ahol már minden kihűlt.
Lehet, hogy ma még nem változik meg minden körülötted.
De történhet valami benned.
A Szentlélek újra felemelheti a tekinteted.
Újra élesztheti a megfásult lelkedet.
Újra emlékeztethet arra, hogy nem a fájdalomé vagy, nem a félelemé vagy, nem a veszteségé vagy és nem is a halálé vagy.
Krisztusé vagy.
És akit Ő tart, azt a vihar megrázhatja, de el nem nyelheti.
Akit Ő tart, elragadhatja a fizikai halál, de fogságban már nem tarthatja.
Megfáradt szív, hallod?
Nem ért véget a történeted.
Nem aludt ki a fény.
Nem mondta ki a sötétség az utolsó szót.
Jöjj Krisztushoz!
Nyisd meg a lelked neki!
És ahol Ő belép, ott a hamu alatt is újra fellobban az élet.