Élő Víz Egyesület

26/05/2024

30/04/2024

Krisztus dávidi és isteni természete

Olvasmány: Mt 22,41–46

Ne félj az Istentő l jövő kérdésektől! Lehetőségek ezek a hited megalapozására és növekedésére. Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia? De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.
Magyarázat:

Eddig a farizeusok kérdezték Jézust, most azonban ő tesz fel egy kérdést. Nem megszégyeníteni akar, hanem szembesíteni azzal, hogy vannak olyan dolgok, amelyek csupán értelemmel, tapasztalati úton megszerezhető bölcsességgel nem válaszolhatóak meg. Vannak kérdések, amelyekben a válasz megtalálásához hitre, önmagunk Isten előtti megadására van szükség. A farizeusoknak feltett kérdés nem vizsgakérdésként, hanem annak a feltárására hangzott el, hogy Isten követésében nem elég az értelem. A hit bizalma, a reménység állhatatossága ott is biztos alapot ad, ahol az emberi érvelések és tapasztalatok falakba ütköznek. A farizeusok zsákutcába kerültek: nem tudták a választ, és nem is mertek kérdezni többet. Pedig a korlátaik fel- és beismerése után lehetőségük nyílt volna arra, hogy Isten valódi megismerésére eljussanak. Emlékezz Jézus szavára: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) Istenkövetésedben hol vannak azok a területek, ahol a hitednek szüksége van az Istentől jövőkérdésekre? Hogyan fogadod, ha elvezet azokhoz a pontokhoz, amelyekre nincs tapasztalati, logikai úton megszerezhető válasz? Te is feladod? Kérd Istent, hogy tanítson és növelje a hitedet!

(Hajnal Zoltán)

29/04/2024

Isten és a felebarát iránti szeretet

Olvasmány: Mt 22,34–40

Szeresd Istent teljes valóddal, hogy szerethesd embertársaidat és magadat is! Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Magyarázat:

Sokat hadakozunk a hétköznapjainkban embertársainkkal és önmagunkkal egyaránt. Emberi létünkből fakadó vágyunk az, hogy minden küzdelmes helyzetből úgy tudjunk továbblépni, hogy az megnyugtató lehessen számunkra. Szeretjük, ha győztesnek tekinthetjük magunkat vitatársunkkal szemben, ugyanakkor a lelkünket is meg tudjuk nyugtatni, hogy alapvetően velünk minden rendben van. A Jézust faggató farizeusok a feltámadás kérdésében sokat vitáztak a szadduceusokkal, ami miatt elégedettséggel vették, ahogyan Jézus elhallgattatta őket. Egyik síkon győztesnek érezhették magukat, ám a Jézus tanításai következtében belsejükben ébredt zavarokkal még szembe kellett nézniük. A törvénytudó kérdése nem egyszerűen Jézus ellen irányult, hanem saját megnyugvását, önigazolását is kereste. Te hol keresed a megoldást napi küzdelmeidben? Milyen taktikákat, praktikákat alkalmazol? Ne a felülkerekedés, az önigazolás útját keresd, helyette „szeresd felebarátodat, mint magadat”! Hogy ez nem megy parancsra? Ez így igaz. Ezért szeresd Istent teljes lényedből, aminek első lépéseként engedd, hogy ő szerethessen téged! Úgy, ahogy vagy, a küzdelmeiddel együtt...

(Hajnal Zoltán)