26/08/2026
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. A tövis helyén boróka nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az Úr dicsőségére történik ez: örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni.”
Ézsaiás 55:8-13 RÚF
Minden egyes költözésünknél esett az eső. Eleinte nagyon bosszantó volt, de egy idő után máshogyan kezdtünk rá tekinteni. Egyik alkalommal hangosan mondtam: "nem hiszem el, hogy már megint esik, pont most, mikor pakolunk." Anyósom nevetve megjegyezte: "ez az áldás jele rajtatok, Isten mindenhová veletek megy, az áldása rajtatok van." Elgondolkodtam ezen. Eszembe jutott ez az ige, hogy Isten szava olyan, mint az eső, nem tud visszafelé esni, ha leesik, nyoma marad, észrevehető és visszafordíthatatlan. Azóta összesen 10 alkalommal költöztünk, és minden egyes alkalommal eleredt az eső, mikor elkezdtünk pakolni. Minden ilyen alkalommal egyre erősebben hangzik bennem Isten ígérete: "úgy lesz az én beszédem is, amely számból kimegy, nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem."(másik fordítás.)
Van egy olyan szokásom, hogy ha eszembe jut egy ige, szeretem megnézni, hogy mi előzi meg a Bibliában, és mi a folytatás. Nagyon érdekes, ahogyan Isten összeveti az emberi gondolatokat a sajátjával. Sok gondolat van az emberek fejében, sok terv, meglátás, vélemény stb. Isten viszont a saját gondolatait, útjait számunkra szinte felfoghatatlannak, kitalálhatatlannak mutatja be. Ezért annyira fontos, hogy Isten igéjére, vagyis az ő gondolataira támaszkodjunk, ezeket részesítsük előnyben. Milyen csodálatos lenne! Ha mielőtt kimondjuk, ami eszünkbe jut egy-egy helyzetben, előbb inkább csendben maradnánk, és megkérdeznénk, hogy mik az Ő gondolatai erről?
A Kárpátokban nőttem fel. Gyerekkoromban sokszor megesett, hogy a vasárnapi istentisztelet után nem mentünk haza, hanem apukám a hegyek felé vette az irányt. Ahogy kiértünk a városból, már a vadregényes tájon is találtuk magunkat. Üde, dús, örökzöld fenyvesek, erdők, völgyek, zubogó hegyi folyók partján. Ami eszembe jut róla, egy szó: élet.
Az Isten gondolataiban az a csodálatos, hogy a pusztában is tud életről beszélni. A kietlenben is tud folyókat fakasztani, és kopár földön is tud üde növényzetet teremteni. És miért teszi? Azért, hogy minden ember megtudja, hogy Ő az Úr, a Szeretet, a Megváltó, a Teremtő. Neki semmi sem lehetetlen, a legkeményebb szívet is meg tudja lágyítani, a legnagyobb magaslatot is le tudja dönteni. Számára nincs elérhetetlen ember, nincs megugorhatatlan feladat. Bízzunk tehát Benne! T.N.
