08/08/2026
Őt hallgassátok!” - Urunk Színeváltozását ünnepelték Győr-Újvárosban
2026. augusztus 6-án, csütörtökön este ünnepi harangszó hívta a győr-újvárosi templom híveit és a környékről érkező zarándokokat. Ezen a napon ünnepeljük templomunk titulusának, Urunk Színeváltozásának búcsúját, amely egyházmegyénk egyetlen erre a titulusra szentelt temploma, és amelyre közösségünk minden évben imádságos előkészülettel hangolódik.
A hívó szót idén is sokan elfogadták: a köznap ellenére szépen megtelt a templom az újvárosi és szigeti hívekkel, valamint Győr és környéke zarándokaival. Az újvárosi búcsú évről évre sokakat vonz, hiszen a szép liturgia, a zenei szolgálat és az ünnep lelkeket emelő, imádságos légköre különleges alkalommá teszi ezt az estét.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Bősze Gábor, magyaróvári káplán atya volt. Koncelebrált Dr. Lukácsi Zoltán kanonok-plébánosunk, valamint Ferling György gyárvárosi plébános, aki korábban templomunk lelkipásztoraként szolgált. Grafl Ákos püspöki titkár atya a gyóntatószékben szolgálta a híveket, így a bűnbocsánat szentségével is segítette a búcsú kegyelmeinek befogadását.
Homíliájában Bősze Gábor atya a színeváltozás evangéliumi eseményét állította az ünneplő közösség elé. Jézus Pétert, Jakabot és Jánost felviszi a hegyre, ahol a három apostol különleges módon megtapasztalhatja Krisztus dicsőségét: Jézus arca ragyogni kezd, ruhája pedig vakítóan fehérré változik. Mózes és Illés is megjelenik, majd az Atya hangja hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”
A színeváltozás eseménye nem valami új és addig ismeretlen dolgot mutatott meg az apostoloknak- mutatott rá Gábor atya. Jézus korábban is beszélt küldetéséről, arról, hogy szenvednie kell, hogy meghal és feltámad, és csodái is tanúsították isteni hatalmát. A Tábor hegyén azonban néhány pillanatra láthatóvá lett az, ami Jézus emberi alakja mögött addig elrejtve maradt: Krisztus isteni dicsősége.
Az apostolok saját szemükkel tapasztalhatták meg, hogy Jézus több, mint egy próféta vagy egy kiválasztott ember. Ő az Emberfia és egyben Isten Fia. Mózes és Illés jelenléte pedig az egész ószövetségi várakozásra is rámutat: a törvény és a próféták tanúsága Krisztusban teljesedik be.
Gábor atya arra is felhívta a figyelmet, hogy Jézus nem azért részesítette különleges élményben a három apostolt, mert ki akarta emelni őket a többiek közül. A színeváltozásnak küldetése volt: erősítenie kellett őket abban a hitben, amelyre későbbi tanúságtételük épült. A három apostolnak és rajtuk keresztül a többi apostolnak szüksége volt erre a megtapasztalásra, hogy amikor majd elérkezik a szenvedés, a kereszt és a feltámadás ideje, legyen mibe kapaszkodniuk.
Talán ezért is parancsolja meg Jézus, hogy a látottakról csak feltámadása után beszéljenek. A színeváltozás ugyanis szorosan összetartozik a húsvét titkával. Amit a tanítványok a hegyen előre megpillanthattak, annak teljességét majd Krisztus feltámadásában értik meg.
De miért éppen Péter, Jakab és János lehettek ennek a különleges eseménynek a tanúi? Talán azért, mert ők álltak Jézushoz a legközelebb. De az is lehet, hogy Jézus azért választotta őket, mert ők lehettek képesek arra, hogy a látott eseményben felismerjék annak mélyebb üzenetét: a fénylő arcú, hófehér ruhában megjelenő, Mózessel és Illéssel beszélgető Jézus ugyanaz, akivel mindennap együtt jártak a földi útjukon. Ugyanaz az ember, akit ismertek, és mégis több annál, amit emberi szemmel látni lehetett benne.
A színeváltozás így nemcsak a három apostolnak szólt, hanem nekünk is. Hiszen mi nem láttuk Krisztus feltámadását, nem voltunk ott a Tábor hegyén, mégis az apostolok tanúságtételére épül a hitünk. Az Egyház közel kétezer éve őrzi és adja tovább ezt a tanúságot, amely az apostolok megtapasztalásából és igehirdetéséből fakad.
A világban ma sem mindenki ismeri fel Krisztusban a világ Üdvözítőjét. Van, akinek hamarabb megnyílik a szíve erre a felismerésre, másoknak hosszabb út vezet hozzá. A félelem, a világ sokféle hangja, ideológiái és nézetei is akadályozhatják az embert abban, hogy meghallja Krisztus hívását.
„Mi azonban, akik ma itt vagyunk, elmondhatjuk: felismertük Krisztusban a világ Üdvözítőjét, és hiszünk benne” - fogalmazott a szónok. Ez a hit azonban nem pusztán személyes ajándék, hanem egyben küldetés és felelősség is. Ahogyan az apostolok sem önmagukért lettek a színeváltozás tanúi, úgy nekünk sem csupán magunkért adatott a hit. Tovább kell adnunk azt azoknak is, akik még keresnek, akiknek még időre van szükségük, vagy akik számára Krisztus arca még rejtve marad.
Az ünnep ezért arra is hív, hogy engedjük: Krisztus fénye bennünk is egyre ragyogóbban világítson. A színeváltozás és az Eucharisztiában közöttünk jelen lévő Krisztus erősítsen bennünket keresztény hivatásunkban, hogy hitünk tanúságtétellé válhasson, és minél több ember szívében felragyoghasson a hit fénye a mai világban is- zárta szavait a búcsúi szónok.
A szentmise záróáldását követően a papság és az asszisztencia a hagyományok szerint levonult az Újvárosi Segítő Szűzanya kegyoltárához, hogy hálát adjon a búcsú kegyelmeiért.
Az imádságban a városrészt, az itt élő híveket és minden jó szándékú embert ismét az Újvárosi Szent Szűz oltalmába ajánlottuk. A kegyképhez az elmúlt két és fél évszázadban számtalan imameghallgatás emléke kötődött. Erről tanúskodnak a kegykápolnában elhelyezett hálatáblák és az ezüst fogadalmi tárgyak sokasága is. A generációkon át továbbadott imádságos bizalom ma is összeköti az újvárosi híveket a Segítő Szűzanyával.
Az ünnepi alkalmat a templomkertben szeretetvendégség zárta, ahol a résztvevők kötetlenebb formában is együtt maradhattak, és megoszthatták egymással az ünnep örömét.
A búcsú méltóságát és lelki gazdagságát a zenei szolgálat is nagyban emelte. Az ünnepi szentmisén templomunk Palestrina Kórusa szolgált, Katona Tibor karnagy-kántor vezetésével. Az ének és a liturgia egysége ezúttal is segítette a híveket abban, hogy ne csupán emlékezzenek a Tábor hegyének eseményére, hanem saját életükben is meghallják az Atya szavát: „Őt hallgassátok!”
Urunk Színeváltozásának ünnepe így idén is egyszerre volt hálaadás, közös imádság és küldetés: Krisztus fényéből kaptunk, hogy annak tanúi és továbbadói lehessünk a mindennapokban.
Forrás: Urunk színeváltozása plébánia, Győr-Újváros
Fotó: Radicsné Csőre Andrea
