Búcsúzz másképp

31/12/2025

Addig érdemes élnünk, amíg vannak céljaink, álmaink, terveink! Amíg van kit szeretnünk, van Családunk, vannak Barátaink! Ha van aki hazavár! Szívből kívánom, hogy mindannyiunknak megadja ezt a Jó Isten, a sors vagy az Univerzum, ki miben hisz! Mindehhez erőt, egészséget, kitartást, áldást kívánok!

A továbbiakban is várom a megkereséseket azoktól, akik POLGÁRI SZERTARTÁST szeretnének! Akiknek fontos, hogy Emberi módón, méltóképpen búcsúzzanak szeretteiktől! Akik felismerik, hogy segítségre van szükségük a gyászfeldolgozásban! Azoknak akik azonnali megoldásokra vágynak! 2026-ban is BÚCSÚZZ MÁSKÉPP!

SZILASI REA SZERTARTÁSVEZETŐ
pszichológus, lelki-szellemi Coach Preventor, Gyermek és Ifjúsági Coach 🙏❤️

Időpont kérése:
06705000009
[email protected]

16/06/2025

Mi a véleményetek erről? ☝️🤷

Viszlát koporsós temetés

31/12/2022

2022 utolsó estéjén, hálás szívvel köszönöm Mindazoknak, akik az idei évben megtiszteltek azzal a bizalommal, hogy engem kértek fel Szertartásvezetésre! Minden pillanatot megőrzök a szívemben! Ezúton szeretnék egy jobb, boldogabb, békésebb, egészségben és szeretetben gazdag Új Esztendőt kívánni az egész Világnak! 🙏💞

29/10/2022

Szeretteinkre emlékezünk... 🙏🌹💔

02/07/2022

Előbb vagy utóbb elveszítjük a háborút az idő ellen...
A fiatalságunk kicsúszik a testünkből, és az erős és pimasz gravitáció elviszi mindazt, amit gondosan próbáltunk a helyükön tartani.

Nincs több krém vagy kenőcs, ami eltünteti arcunkról a sok nevetés, bánat, éjszakai késés és harag nyomát.

Szedünk vitaminokat, kollagént, citromot, gyömbért, almaecetet, mézet és omega 3-at, és minden más boszorkányos formulát, ami az utunkba kerül...

Ám egy nap rájövünk, hogy szemüveg nélkül nem látunk, és hogy az ősz hajszálaink könyörtelenül szaporodnak...
Hogy a derekunk egyre fájósabb és a térdünk egyre kerekebb...

Egy nap meguntuk, hogy a tükörben utánozzuk azt a fiatal nőt, aki valaha voltunk.
Szemtől szembe nézünk magunkkal, meleg fény és filterek nélkül, és végre elfogadjuk, hogy kevesebb van hátra, mint amennyi már eltelt.

"És milyen gyönyörű volt...
Hogy átéltem és éreztem...
Annyi szeretetet adni, mint amennyit kaptam...
A tapasztalatszerzés és a türelemből való tanulás..."

Mit számít, ha a gravitáció nyert,
ha elvesztettük a ráncok elleni háborút? Mit számít, ha a szépség már a lélekből fakad? Ez a szépség végtelen és tele van szeretettel és megbocsátással...
Mit számít, hogy öregek leszünk?
Hogy vannak fiatalabbak és szebbek.
Nem számít, ha van életünk, és minden tapasztalat bölcsességgel gazdagít bennünket...
Micsoda megtiszteltetés, hogy anyák, feleségek, barátnők, szeretők, nővérek, nagymamák és barátok lehettünk és lehetünk!
Hogy még rengeteg szeretet vár ránk, és ez követelés és kérés nélkül jön...
Milyen csodálatos ez a szakasz, amikor úgy vagyunk, ahogy vagyunk, amikor úgy szeretjük magunkat, ahogy vagyunk!
Milyen gyönyörű, hogy mindazzal, amit megéltünk és megtanultunk, továbbléphetünk!

Gondolkodj és cselekedj pozitívan, szeretetből

26/03/2022

"Aranyosi Ervin - Nem adhatom fel
Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…
Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…
Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…
Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?
Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.
Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!
Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!
Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…"......................

08/01/2022

"Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak veled, hogy megtanulj evőeszközzel enni, megtanítottak felöltözni, bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet. Kicserélték a pelenkádat ,megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj. Erkölcsre és empátiára tanítottak. Amikor majd megöregszenek és ők felejtenek el bizonyos dolgokat légy rájuk tekintettel. Lesz amikor ők felejtik el hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, és hogyan kell begombolni az inget. Amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel fésülik a hajukat. Légy türelmes mert te is lassan fejlődtél, ők is lassan öregszenek. Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged lesz az ami melegen tartja a szívüket. Egy napon mikor elveszítik az egyensúlyukat és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket és tisztelettel kövesd őket lassú tempójukon úgy ahogy ők követtek téged amikor járni tanítottak. Légy mindig mellettük, ahogy ők tették: küzdöttek, sokat áldoztak és éltek... Értünk, Érted. Egyszer majd te is leszel ilyen helyzetben..."🙏💞

27/12/2021

Nem haltam meg!

Nem, nem haltam meg.
Csak egy angyal csókolt meg.
A csókkal elrepültem.
Elvette terhem,
Szabad lettem.
Nem, nem haltam meg.
Attól, hogy nem látsz, még élek,
Csak már semmitől sem félek.
Keress meg szívedben,
ott hajózok ereidben.
Nem, nem szűntem meg.
Úgy biztos nem, ahogy gondolod.
Érzed ezt a finom őszi illatot?
Az ősz én vagyok.
Nem, nem tűntem el.
Ne halott emberként gondolj rám!
Csak nézz az égre fel,
Felvettem csillagruhám.
Nem, én nem haltam meg.
Csak már emlék vagyok.
Esténként a széllel keringőt táncolok.
Ablakodon holdfényként pihenek meg.
Nem, nem felejtelek el.
Árnyékként követlek napodban,
Visszatérek hozzád álmodban.
Leülök ágyad szélére,
Benézek a lelked mélyére.
Nem, nem hagytalak el.
A kis bizsergés én vagyok,
Arcodra mosolyt cirógatok.
Nem, nem mentem el.
Ott vagyok minden fában.
Szemedbe örömöt csaló
Minden pislantásban.
Nem, nem mentem el.
Maradok, míg akarod,
Füledbe szeretetet suttogok,
Míg elhiszed nekem,
Hogy a mindenségben én veled egy vagyok.

10/12/2021

"Mennem kell"- szólt a Lélek a Másik Félnek.
" Eljōtt az idõnk hogy betōltsük küldetésünket"
" Menj csak" -válaszolt a Másik Fél szeliden...
" Majd kōvetlek, megkereslek, te csak hallgass a szívedre."
" Egy kicsit félek"- rebegte a Fōldre készülõ Lélek.
" Rám találsz ha messze elsodor az Élet?
Honnan tudom majd hogy te vagy a lelkem hiányzó része? Hisz nélküled nehéz lesz, nem tudom ha felismerlek majd téged."
" Tudni fogod hogy én vagyok, mert megtanulsz majd engem...
Megtanulod a türelmet, az elengedést s hogy feltétel nélkül szeress...
Megtanulod hogy a harag, féltékenység egyre távolabb sodor tõlem...
Megtanulod a megbocsájtást, alázatot s hogy ami számít az valójában a Lélek...
Amikor már nem ragaszkodsz, nem vársz el s nem szenvedsz,
Amikor már nem kōvetelsz, nem erõltetsz mert oly nagy a hited,
Amikor csak emelkedsz egyre feljebb,
Amikor már elfogadod hogy része vagy egy Isteni tervnek,
Amikor már nem fáj a hiányom mert egymagadban is érzel engem,
Amikor már nem panaszkodsz s elfogadod a jelent s tudod hogy valahol miattad létezem,
Akkor majd a semmibõl hirtelen megérkezem...
Mert vártál, kértél, kerestél engem,
Majd Ott leszek mint idegen kit úgy érzed, õsidõk óta ismersz...
Megtudod hogy én vagyok hisz azt érzed majd: " hazaértem"..."

Enikő Iszlai

31/10/2021

„Nem tudod leírni azt az érzést, amikor meghal egy szeretted. Átadni sem: csak az ismerheti ezt a fagyosan izzó ürességet, akit már megrabolt a halál. Aki már elvesztette a szíve egy darabját.
A fájdalom leírhatatlan - van, amikor a legbölcsebb idézet is felszínes karcolat csupán. Bárcsak azt mondhatnám, hogy elmúlik, de nem, nem fog. Örökre veled marad. Viszont könnyebb lesz. Eleinte kezelhetővé szelídül, később ismerőssé, utóbb baráttá válik. Így van rendjén: a fájdalom-testvér jelzi, hogy a lelked még él. Hogy a veszteség ellenére van benned szeretet.
Ne akard elnyomni a gyászt. Saját élete van. Tedd, amit tenned kell: sírj, nevess, énekelj vagy táncolj. Ne foglalkozz azzal, mi illő és mi nem: ne fogadd el ha megítélnek, s ne ítéld el önmagadat sem. S minek után már nem emészt el a fájdalom, ünnepelj. Igen, elvesztetted azt, akit szerettél, de legalább veled volt. Ismerhetted. Foghattad a kezét. Érezhetted a lelkét.
A szeretet legyőzi az időt.
Legyőzi a távolságot.
Legyőzi a halált.”

A.J.Christian

Búcsúzz másképp...🙏🤍
Szilasi Reával

27/10/2021

Amikor elveszítjük szeretteinket és a lélek csendjében nélkülük állunk, mindent hidegnek és sötétnek érzünk. Nincs fényforrás, nincs melegség. Amikor nélkülük folytatjuk az Élet nevű játékot, sok minden értelmét veszti. Szavakkal nem lehet leírni ezt a veszteséget. Pótolni nem lehet, csak megtanulni élni a hiánnyal. Olyan fájdalom ez, amelyre felkészülni nem lehet.
Rájövünk az élet mekkora kincs, hogy a kötelékeknek mekkora értéke van.

Az Ő kicsi szívében 🐱💞 volt egy rejtekhely, ahol a fontossági sorrendben én voltam az első, és felém feltétel nélküli szeretet áradt. Felbecsülhetetlen értéke volt annak, hogy úgy szeretett, ahogy vagyok.
Szeretném hívni Őt, de már nem jön, nincs kit. Azt érezem, hogy vágyom visszamenni a múltba, hogy átölelhessem Őt, hogy újra rámosolyoghassak.
Gyászolok. Nincs erőm. Nincs energiám. Olyan érzésem van, mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot. Magányt és összetörtséget érzek. Eltűnt lelkemből a gyermeki varázslat. Már nem tudok nevetve nézni az Élet szemébe. Az Ő igazi szeretete, képes volt ezernyi dolgot pótolni az életemben.
Kínoz a bűntudat, hogy talán nem jó döntést hoztam, nem tettem meg mindent. Dühös vagyok amikor mások panaszkodnak, vagy nem viszonyulnak az állataikhoz kellő tisztelettel. Úgy érzem, hogy értékelnék minden vele töltött pillanatot, ha lehetőségem lenne még egy találkozóra.
Szerencsére van a léleknek több halk szavú, melegséget adó vendége. Az emlékezés, a remény és a hála. 🙏
Az emlékezés, amikor megállhatunk egy pillanatra és felidézhetünk sok-sok közös, derűt árasztó, boldog pillanatot. Felidézhetünk tulajdonságokat. Mozdulatokat. Meggyőződéseket. Ezekben számtalan hasonlóságot.
Hálát érezhetünk, az életünkért. Hálát adhatunk az érzésért, amikor már nem fáj, amiről korábban, azt hittük, hogy nem éljük túl. Hálát adhatunk az időért, ami nem gyógyít meg bármit, csak megtanít együtt élni a fájdalommal.
Kezeimmel már nem érem el Őt, de imáimmal bármikor átkarolhatom emlékét.
A gyász mutatja, hogy még érez a szívem, hogy szerettem, és ez olyan megnyugtató... 🙏🙏🙏💞💞💞

'Deverdics Éva egyik írását szabtam magamra. Remélem, bocsánatos bűn, mert ezek így az én érzéseim. 🙏💞