Ut-on.hu - Online Bibliaolvasó Kalauz, Kálvin tér 8, Budapest (2026)

04/06/2026

2026. június 4.
Pál levele a rómaiakhoz 12,1-8
Mit jelent „élő áldozattá” válni?

Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róma 12,1-2)

Isten döntésre hív bennünket azzal kapcsolatban, hogy az életünkben hogyan engedünk teret az Ő vezetésének. Manapság divatos álláspont, hogy saját igényeink és vágyaink szerint tegyünk mindent, a Biblia viszont arra indít bennünket, hogy az Úr elé vigyük egész valónkat „élő áldozatul”. Mit jelent ez pontosan?

A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. (Róma 12,3-5)

Ha Isten kezébe tesszük az életünket, mint „élő áldozat”, Ő megtisztítja azt. Ha engedelmeskedünk Neki az átformáló folyamat során, másképpen fogunk gondolkozni, mint azok, akik a bűneik fogságában maradnak, sőt, a t***einkben is megmutatkozik a változás.
A Szentlélek megállás nélkül arra buzdít, hogy adjunk át Neki újabb és újabb területeket az életünkben, ahol végezheti áldásokkal teli munkáját. Egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá formál bennünket. Rávilágít az igazságra magunkkal kapcsolatban, és ennek tudatában élhetünk igazán teljes életet. A büszkeségnek ekkor már nem lesz helye bennünk, örömmel mondunk le dolgokról. A belső átalakulás pedig ki is fog sugározni belőlünk. Látni fogják rajtunk, milyen az, amikor Isten belép valakinek az életébe, és csodálatos munkájával betölti azt.

Így tudjuk majd az Urat dicsőíteni, mint „élő áldozat”. Engedjük át tehát Neki az irányítást, ne a magunk értelme után menjünk! Így a Szentlélek meg fogja mutatni nekünk, hogyan tudjuk igazán a gyülekezet közösségében megtalálni a helyünket és gazdagítani azt.

03/06/2026

2026. június 3.
Pál levele a rómaiakhoz 11,25-36
Mit gondoljunk a zsidókról?

Az evangélium miatt tehát Isten ellenségei tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása. (Róma 11,28-29)

Sokaknak ezen a világon az antiszemitizmus a kultúrájuk része. Gyermekkoruktól azt nevelik beléjük, hogy a zsidók az ellenség. Ennél az igerésznél úgy tűnik, mintha még a Biblia sem mondana mást. Na de miről is van itt szó?

Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a népek teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket. (Róma 11,25-27)

Joga van bárkinek is különbnek tartania magát a zsidóknál? Végül is a zsidó vezetők utasították el Jézust, mint Messiást. Ők tervezték el Jézus keresztre feszítését. Nem logikus, hogy akkor az ellenségeinknek kéne tekinteni őket?
Nézzük meg, hogy pontosan mi is történt! Isten egy népet választott ki – a zsidókat –, hogy véghez vigye megmentő tervét. Attól még, hogy többségük még mindig nem hajlandó Jézust Megváltóként elfogadni, ez nem jelenti azt, hogy Isten terve velük, mint nemzettel kudarcot vallott volna. Lehet, hogy mi nem vagyunk zsidók, de mi is az Úr munkájának közepébe csöppenhetünk, amíg még tart kegyelmének ideje. A Szentírás tanúsága szerint Isten újra a zsidókhoz fordul, és sokakat a megtérés útjára vezet. A Sátán tud erről, és mindent megtesz, hogy az Úr tervével szembemenjen. Ezért is törekednek olyan sokan arra, hogy ez a kis nemzet megsemmisüljön, de mi biztosak lehetünk benne, hogy Isten ezt nem fogja engedni. Imádkozzunk a zsidó nép védelméért, és hogy Krisztushoz találjanak!

A mai igerészünk üzenete, hogy senki se tartsa magát bölcsebbnek a zsidóknál, és ne gondolja, hogy jobban megérdemli a Jézus által kapott kegyelmet, mint ők. Teljes képtelenség kiérdemelni azt a kegyelmet, amelyet Krisztus az Ő halála árán kínál fel számunkra. Gondoljunk bele, hányféleképpen utasítottuk el mi is Jézus szeret***eljes közeledését! Egy napon majd a zsidók is felismerik a tévedésüket, lelki vakságukat. Krisztus elé fognak borulni, és Megváltó Urukként fogják elfogadni. Isten országának munkájában így életbevágóan fontos szerepet fognak betölteni.

30/05/2026

2026. május 30.
Pál levele a rómaiakhoz 10,14-21
Hallom

A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (Róma 10,17)

A mai és a tegnapi igeszakasz újra mintha csak rólunk szólna. Legtöbben hallottunk már Istenről, de nem biztos, hogy pontosan tudjuk, hogy Ő kicsoda. Mégis „milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!”

De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Amint meg van írva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?” A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (Róma 10,14-17)

Tegnap személyesen neked szóltak a kérdések: te mit csinálsz Isten Igéjével, amikor olvasod vagy hallod, akár itt, az Út-on-ban is? Szoktál másokért imádkozni, hogy ők is higgyenek Krisztusban? Isten meghallgatja ezeket az imádságokat.
Van egy történet egy férfiről, aki több évtizeden át eljárt a templomba, leült az első sorba és az istentiszteleten a lelkész orra előtt újságot olvasott. Képzeld el, minden istentiszteleten! Aztán egyszer újságolvasás közben valahogyan fél füllel meghallotta, hogy Isten őt is hívja, személyesen hozzá szól. Először Istenhez fordult, és bocsánatot kért Tőle, utána pedig odament a lelkészéhez és elmondta, hogy meghallotta Isten hívó szavát. A lelkésze annyira megörült, hiszen régóta imádkoztak érte, és meghallgatta Isten az imádságukat.
Ma Isten újra Pál népéről, Izráelről beszél, akik nem hittek Krisztusban. Nem hittek Benne, nem hallottak Róla, nem volt igehirdetőjük. Ráadásul akik hallották, azok sem engedelmeskedtek Isten Szavának. Mintha rólad beszélne Pál, nem?
Mégis mennyire szereti Isten az Ő népét! Más népeket használ fel arra, hogy féltékennyé tegye őket, az egész világon hirdetik az evangéliumot, és Isten egész nap kitárta karjait az Övéi felé.

Te hallod az Ő szavát? Kérd Istent imádságban, hogy egyrészt megértsd azt, amit mond neked, másrészt pedig amit személyesen megértesz, azt engedelmesen meg is tedd! Ne maradj olyan, mint amilyen most vagy, formáljon át, hogy akár a föld széléig is eljuthass, hogy ott hirdesd az Ő Szavát!

29/05/2026

2026. május 29.
Pál levele a rómaiakhoz 10,1-13
Mit jelent számodra, hogy hiszel Istenben?

Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg. (Róma 10,13)

A házunknak két ajtaja van: egy elől és egy hátul. A macskánk már kora reggel hangos nyávogással szokta jelezni, hogy éhes. Ilyenkor sokszor megtörténik, hogy amikor kinyitjuk neki az egyik ajtót, ő annyira nyávog a másiknál, hogy meg se hallja a hívogatást. Pedig ha tudná, minden baja megoldódna, csak jó helyen kellene keresnie a megoldást…

Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. (Róma 10,10-13)

Mit olvastunk?
1. pont: Pál könyörög a népéért, hogy üdvözüljenek.
2. pont: A népe ismeri Istent, de nem ismerik jól, hiszen Krisztust nem ismerik.
3. pont: Közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben.
4. pont: Kik üdvözülnek? Akik a szájukkal Úrnak vallják Jézust, és szívükkel hiszik, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból.
És az 5. pont: Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.

3 kérdés neked mára:
1. kérdés: Szoktál-e imádkozni népedért? Az osztálytársaidért, a barátaidért, az ellenségeidért, a családtagjaidért, hogy megismerjék Krisztust?
2. kérdés: Számodra hol van Isten Igéje? A telefonodon, a Bibliádban, vagy ott van a szádban és a szívedben? Hol van az ige, amikor beszélgetsz valakivel vagy amikor elmész valahová?
3. kérdés: Te mit hiszel Jézusról, és kinek vallod Őt?
Válaszold meg magadnak, sőt ha tudod, beszéld meg valakivel együtt a fenti kérdéseket.

A mai napon ezzel bátorít Isten: aki hisz Őbenne, az nem szégyenül meg. Se te, se a családod.

28/05/2026

2026. május 28.
Pál levele a rómaiakhoz 9,19-33
Kegyelem, ne bízd el magad!

Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” (Róma 9,20)

Amennyire sokan megakadnak Isten kiválasztásán, annyira nem veszik észre, hogy ebben a szakaszban nem az a megbotránkoztató, hogy Isten így vagy úgy dönt, hiszen Isten szuverén Úr, hanem az, hogy mind a zsidók és a pogányok közül is választ Magának népet.

Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a népek, amelyek nem törekedtek az igazságra, igazságot nyertek, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem érte el a törvényt. Miért? Azért, mert nem hitből, hanem mintegy cselekedetekből törekedtek rá: beleütköztek a megütközés kövébe… (Róma 9,30-32)

Sokan megakadnak, amikor ezeket a sorokat olvassák. Hogyan lehet a szerető Isten képével összeegyeztetni azt, aki ilyen határozottan kijelenti, hogy bármit megtehet? Megteheti, mint a fazekas, hogy ugyanabból az agyagból valakit nemes célra, a másikat pedig közönségesre formál. Amennyire sokan megakadnak Isten kiválasztásán, annyira nem veszik észre, hogy ebben a szakaszban nem az a megbotránkoztató, hogy Isten így vagy úgy dönt, hiszen Isten szuverén Úr, hanem az, hogy mind a zsidók, mind a pogányok közül választ magának népet. Aki nem az én népem, az én népemnek hívom – mondja.
Mennyire egyértelmű volt a zsidók számára, hogy ők az Isten választott népe! Aztán eljött Jézus Krisztus, és Ő, illetve az Ő áldozata lett az alapja annak, hogy ki tartozik Istenhez és ki nem. Addig nyugodtan gondolhatták-mondhatták, hogy mi vagyunk Isten népe, dagadunk a büszkeségtől, és bárki bármit is tesz vagy mond, ez akkor is így marad. Sőt, azt gondolták, hogy minden más nép csak úgy kapcsolódhat Istenhez, ha előbb zsidóvá lesz. Le is nézte a zsidóság a pogányokat, még emberszámba sem vette őket. Erre mit látunk? A nagy magabiztosságnak bukás lett a vége, mert nem hitük révén, hanem saját erejük által akartak megigazulni. A pogányok pedig hittek, és szépen ajándékba kapták az üdvösséget.

Így minden népből és nemzetből választott ki magának népet, nem az érdem alapján, hanem a hit ajándéka alapján. Mi is így vagyunk Isten gyermekei: nem azért mert bele születtünk valamibe, vagy valamiben kiválóbbak vagyunk, hanem mert hisszük, hogy Jézus Krisztus a mi Királyunk és Megváltónk.
Ugye milyen nagy kegyelem, hogy ennek részese lehetsz? Sose bízd el magad, mert nem rajtad, hanem minden Istenen múlik!

27/05/2026

2026. május 27.
Pál levele a rómaiakhoz 9,6-18
Kiérdemelhetetlen

Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint… (Róma 9,11-12)

Nem úgy lehetek Isten gyermeke, hogy a legjobb, a legkiemelkedőbb, a legerősebb, a legokosabb, a legszebb, a legsikeresebb, a legbeszédesebb, a legerkölcsösebb vagyok, hanem mert Isten így döntött. Könyörült rajtam, kiválasztott engem.

Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Róma 9,14-16)

Ábrahám utódai az ígéret gyermekei. Nem azok, akik tőle származnak, hanem azok, akiket Isten neki ígért. Ebbe mi is bele tartozunk, hiszen mi nem test szerint vagyunk Ábrahám utódai, hanem hit által. Benne vagyunk abban a sokaságban, ami az ég csillagait és a föld porát jelenti. Isten következetesen fenntartja ezt a kiválasztáson alapuló elhatározását.
Nem úgy lehetek Isten gyermeke, hogy a legjobb, a legkiemelkedőbb, a legerősebb, a legokosabb, a legszebb, a legsikeresebb, a legbeszédesebb, a legerkölcsösebb, és még sorolhatnám vagyok, hanem mert Isten így döntött. Könyörült rajtam, kiválasztott engem. Nem a teljesítményem alapján, mert akkor igazán lenne mit féljek. Vagy pont a teljesítményemre hivatkozva lenne mivel dicsekedjek. Nem, hanem szeretetéből és irgalmából lehetsz Isten gyermeke. Pont te. Aki annyi mindenben jó, és még több mindenben suta vagy. Aki fél és küzd önmagával, meg a matematikával… Te, akit sokan csúfolnak vagy lenéznek… Te, aki magad is kételkedsz mindenben, benne vagy Isten szeretetében. Kell ennél nagyobb örömhír a mai napra?
Nem kiérdemelted, hanem Jézus Krisztus által megkaptad. Ne késs megköszönni neki az Ő irgalmát!

26/05/2026

2026. május 26.
Pál levele a rómaiakhoz 9,1-5
Inkább én magam

Nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. (Róma 9,2)

Ma, amikor saját népedet, nemzetedet szeretni szitokszó, keresztyénként mégiscsak példát kapunk Páltól, hogy nem lehetünk közömbösek saját népünk iránt. Jézus is azt mondta, hogy először az Izráel elveszett juhaiért jött, sőt a tanítványokat is első körben a sajátjaihoz küldi.

Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett, akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. (Róma 9,3-4)

Ennyire mélyen ritkán látunk bele Pál érzelmi világába, mint ezekben a sorokban. Arról a felfoghatatlan fájdalmáról beszél, amelyet népe miatt érez. Népe elutasította Jézus Krisztust, így átok alatt van. Maguk vették magukra, és engedetlenségükkel, ellenállásukkal erősítették meg mindezt. Annyira fáj Pálnak népe elveszett állapota, hogy inkább ő lenne a helyükben, csak hogy az övéi megmeneküljenek.
1. Mennyire krisztusi indulat! Jézus értünk adta Magát, Ő ment a pokolra, hogy mi megmeneküljünk. Pál nemcsak ír arról, hogy az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban megvolt, hanem benne is megtalálhatjuk ugyanezt. Ennél nincs nagyobb szeretet – ahogy Jézus mondja.
2. Mégsem tehet semmit, hiszen Jézus áldozata elégséges. Pont ebből fakad az igazi elkeseredettség, hogy Jézus hiába volt közülük való, és hiába adta oda az életét, ha ez sem elég az embereknek, hogy elismerjék Őt Uruknak. Talán érthetőbb lesz, ha arra a barátodra gondolsz, akit nagyon szeretnél „megmenteni”, de nem tudsz már mit tenni, hiszen Jézusban meg van mentve, csak nem tudja elfogadni. Nem tehetsz helyette semmit, nem térhetsz meg helyette. Akkor számodra marad a fájdalom.
3. Pál mennyire szereti népét! Ma, amikor saját népedet, nemzetedet szeretni szitokszó, keresztyénként mégiscsak példát kapunk Páltól, hogy nem lehetünk közömbösek saját népünk iránt. Jézus is azt mondta, hogy először az Izráel elveszett juhaiért jött, sőt a tanítványokat is első körben a sajátjaihoz küldi. Mi sem lehetünk közömbösek népünk állapota miatt. Hinnünk kell, hogy magyar népünknek is egyedül Krisztus megváltó szeretete hozhat életet. Minden más, csak hiú remény és ábránd. Amiben minket részesített Isten, arra van szüksége nemzetünknek is: kegyelemre és szeretetre.
Imádkozzunk és tegyünk meg mindent, hogy felismerje népünk Jézusban Megváltóját!

25/05/2026

2026. május 25.
A Zsoltárok könyve 81
Bárcsak

Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! (Zsoltárok 81,9)

Mi lenne, ha saját vágyaid és elképzeléseid, önző szíved helyett Istenre hallgatnál? Mi lenne? Kézbe venne és átölelne, megáldana és hordozna. Erre vágyik az Úr! Bárcsak te is vágynál Rá!

Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól. (Zsoltárok 81,14-17)

A zsoltár önfeledt imádatra buzdít, majd egy ponton a zsoltáros Isten hangjává válik, akin keresztül kijelenti akaratát. Isten az egyiptomi szabadulásról beszél, röviden visszaemlékszik arra, mit tett az Ő népével, és a népe hogyan maradt engedetlen Vele szemben. Ami nagyon szembetűnő, hogy Isten óhaja erősödik fel a mondatokban: „bárcsak hallgatna rám, Izráel!”

Isten adni akar, szeretni akarja a népét, jót akar tenni velük, s a nép csak távolodik Tőle, tolja el magától Urát. Olyan, mint egy viszonzatlan szerelem. Isten, Aki mindennél jobban szeret minket, s mi meg minél inkább szeret, annál inkább fordulunk el Tőle. Pedig ennek komoly következménye van. Ahogy annak idején megkeményít***e a fáraó szívét, úgy keményíti meg népe szívét, s szolgáltatja ki önmaguk vágyainak. Isten nem kell bántson bennünket, amikor elfordulunk Tőle, saját magunk tesszük tönkre magunkat, pedig Ő védeni, oltalmazni akar minket. Dédelgetni, vezetni, hordozni akar minket. Óhajtja, vágyik rá, hogy ebben részesítsen, hiszen szeret bennünket. A kereszten megmutatta mennyire. Semmi más nem választ el Tőle, csak a mi önfejűségünk. Bárcsak hallgatnál Rá, és akkor Isten rád áraszthatná minden áldását!

Mi lenne, ha saját vágyaid és elképzeléseid, önző szíved helyett hallgatnál Istenre? Mi lenne? Kézbe venne és átölelne, megáldana és hordozna. Erre vágyik az Úr! Bárcsak te is vágynál Rá!

24/05/2026

2026. május 24.
A Zsoltárok könyve 51
Hogy lehet tiszta a szívem?

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt t***em, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. (Zsoltárok 51,3-8)

Mondd meg őszintén: neked is volt már olyan, hogy azt kívántad, bárcsak tiszta lappal kezdhetnél újat? Lehetett ez egy rossz döntés, egy elrontott szó miatt, amikor azt kívántad, bárcsak meg sem történt volna? Talán nehéznek érezted a szíved, mintha nyomná valami. Vagy még inkább, mintha valami beszennyezett volna, tele lenne a szíved piszkos foltokkal. De mi is a tiszta szív? És hogyan lehet elérni?

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! (Zsoltárok 51,12-19)

Ebben a költeményben Dávid azt kérte Istentől: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!”. Dávid nem volt tökéletes – hibázott, sőt, nagyot bukott –, mégis bátran odament Istenhez. A tiszta szív nem a makulátlan hibátlanságot jelenti, hanem azt, amikor valaki őszintén szeretne jó lenni, rá meri bízni a terheit Istenre. Ahogy Dávid t***e.
Képzelj el egy fehér pólót, ami egész nap rajtad volt! Nap végére, ha akarod, ha nem, tele lesz kisebb-nagyobb koszfoltokkal. Ha csak egy kicsit is piszkos, már nem mondható teljesen tisztának. A szívünk is ilyen: néha belekerülnek a mindennapi „foltok”, bántó szavak, irigység, vagy meggondolatlan t***ek. De a pólót sem magad mosod ki a legtisztábbra – ahhoz kell jó mosószer és manapság leginkább mosógép is. A szívünket Isten „mosógépében” lehet igazán tisztává tenni: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, megbocsátja, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)
A Bibliában máshol is visszacseng ez a gondolat. Jézus azt mondja: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt 5,8). Ez nem egy „jó tanács” csupán, ebben ígéret van: ha törekszel a tiszta szívre, őszinte vagy, megpróbálsz szeret***el élni, Isten nem lesz távol tőled.
A tiszta szív a mindennapokban is lehetséges: ha mersz őszintén beszélni Istennel olyankor, amikor valamit elrontasz. Ha megpróbálsz szeret***el viszonyulni másokhoz, vagy ha bátran elismered a hibáidat Isten és emberek előtt. Ne félj Istentől tiszta szívet kérni! Ő készséges lesz.

Dávid nem tökéletessége, hanem az Istenhez való visszatérésre való készsége, és a Vele való, mély, szeretet alapú kapcsolata miatt volt kedvelt. Ne add fel! Minden nap egy új lehetőség, hogy egy kicsit tisztább legyen a szíved. Isten segít, hogy újra és újra tiszta lappal indulhass. Van ilyen élményed?

07/05/2026

2026. május 7.
A példabeszédek könyve 20,16-30
Finom-e a hazugság?

Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája. (Példabeszédek 20,17)

Jézus sosem hazudott nekünk. Én fel merem-e vállalni, hogy nem ködösítek?

Vedd el a ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája. Tanácskozás során születik a jó terv, és megfontoltság kell a háborúhoz. (Példabeszédek 20,16-18)

Érdekes, hogy a Biblia sokkal kevésbé prűd, szégyellős vagy naiv, mint azt gondolnánk. Vannak, akik szerint a Biblia csak kedves és szép történetekről ír, esetleg néhol kissé nehezen érthető nyelvezettel vagy nehézkes fordítással. Ez azonban nincs így. Sem a Biblia, sem pedig Jézus nem állítja sehol, hogy az Ő útjánál nem lenne egyszerűbb. A hazugság, a tisztességtelen üzletek, a mások kihasználása, a másik ember elnyomása bizony gyors eredménnyel jár. Igenis meg lehet gazdagodni hazugsággal; számomra előnyös, ha a másik embert átverem (akár üzletben, akár szerelemben, akár kitalált, rosszindulatú pletykákon keresztül). A fenti ige arról beszél, hogy az ilyen „gyors” megoldások hosszútávon hogyan végződnek.
Én hogyan szeretnék érvényesülni a mindennapokban? Mit csinálok a feszült és kényelmetlen helyzetekben? Mindig csak a magam hasznára törekszem? Vagy bár kényelmetlen és veszteséggel jár, de megmaradok az igazság útján? Ez lehet csak annyi, hogy jókor maradok csendben, hogy nem színezem tovább a történeteket, hogy nem kifogásokat keresek. Bizony, a Szentírás szerint előbb vagy utóbb – nem tudjuk hogyan – a hazugságért nagy árat kell fizetni. Jézus soha nem a népszerűségre törekedett. Pedig hazudhatott volna nekünk, mondhatta volna nekünk, hogy tökéletesek vagyunk, nem kell változnunk, maradjunk olyannak, amilyenek vagyunk, nincs velünk semmi baj. Nem ezt mondta sajnos (vagy inkább hála Istennek!). Ehelyett azt mondta, hogy távol vagyunk az Istentől, ez látszik abban, hogy hazugsággal akarjuk megoldani a problémás helyzeteket. Meg kell változnunk, ebben Ő tud segíteni.

Ezen a héten, a mai napon is dönthetünk a változás, az egyenesség, az igazság mellett. Sajnos ez nem könnyű, drága árat kell fizetnünk a Krisztussal való nyugodt lélekért.

Hallgasd meg a Névtelen Bandtől az Itt vagyok című számot a háttérinfóknál!

Ut-on.hu - Online Bibliaolvasó Kalauz

04/06/2026

03/06/2026

30/05/2026

29/05/2026

28/05/2026

27/05/2026

26/05/2026

25/05/2026

24/05/2026

07/05/2026

Cím

Weboldal

Értesítések

Parancsikonok

Megosztás

Kategória