06/02/2024
A hibáztatás története
Angel Kyodo Williams buddhista tanító szerint ha ragaszkodunk káros történeteinkhez, azzal a saját szenvedésünket gyarapítjuk:
A fejünkben - egészen a régmúlt idők óta - forgó mozik oda vezetnek, hogy újrahasznosítunk olyan történeteket, amelyek már nem hasznosak számunkra, ha egyáltalán azok voltak.
Újra és újra lejátsszuk ezeket a történeteket, mint a mókuskerékben futkosó mókus; nem jutunk sehová a belső fejlődési pályánkon, és felnőttként még mindig a gyerekkori sebeinktől szenvedünk.
Ezek a mérgező történetek lassan kiszorítják az örömre és könnyedségre való képességünket, ami minden ember születési joga... Ha egyszerűen átadjuk magunkat e narratívának: a nemek és hiányok narratívájának - nem-szeretettnek, láthatatlannak, nem-értékeltnek, nem-kívántnak, nem elég jónak, nem elég okosnak, nem elég vonzónak, nem elég hatalmasnak, nem elég gazdagnak, nem megfelelő bőrszínűnek, -neműnek és -beosztásúnak tekintjük magunkat - akkor kiiktatjuk azt az egyedüli tényezőt, amely megváltoztathatná a kapcsolatunkat az egész élethez: a felelősséget.
Gyakran mondom: nem a te hibád, de a te felelősséged. Valóban igaz, hogy számos olyan feltétel van az életünkben, amely nem annyira kívánatos tapasztalatokhoz vezet. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha a nap végén visszanézünk a földön eltöltött életünkre, azt mégiscsak mi magunk éltük. Hogy hogyan tapasztaljuk meg azokat a körülményeket, amelyeket az élet felkínál számunkra, közvetlenül azon múlik, hogy mennyi felelősséget vállalunk. Egyikünk sem kontrollálhat minden feltételt (ha egyáltalán kontrollálhat bármit is), de dönthetünk arról, hogy hogyan fogjuk megtapasztalni azokat a körülményeket, amelyekben magunkat találjuk.
Ha nem kezdjük megcáfolni azt a mély belső mítoszt, amelyet sokan hordozunk, hogy nem érdemlünk nagyobb örömet, szeretetet és könnyedséget az életünkben, mert ....................-k vagyunk (mindenki egészítse ki magának!), akkor áldozatszerepre kárhoztatjuk magunkat a saját belső mozinkban. [1]
Brian McLaren biztosít arról, hogy a Hetedik történet megszabadít más igaztalan történetektől, köztük a hibáztatás történetétől is:
Azok a történetek, amelyekről már beszéltünk - az uralkodás, a forradalom, a megtisztulás/megtisztítás és az elszigeteltség történetei - mind bűnbakokat, áldozatokat teremtenek. Ezek a mesék embereket tesznek áldozattá, és tönkreteszik, elpusztítják, megölik az életet. Azt mondhatjuk, hogy milliók életében az a tapasztalat, hogy ők áldozatok, a legfontosabb valósággá válik. Az a valóságuk, hogy ők az áldozatok. A hetedik történet keretének egyik része viszont az, hogy kapcsolatba lép a más történetek által bűnbakká tett emberekkel, és azt mondja: "Szeretnénk szabadságot adni, hogy ne engedd, hogy ez a történet legyen az életed meghatározó része, és segítünk, hogy másféle módon tekints magadra, és másképpen értelmezd magad." Az uralkodás áldozatokat teremt. A tisztogatás áldozatokat szül. De az áldozatoknak megvan az az alternatívája, hogy másképpen határozzák meg magukat. A hetedik történet megszabadít attól, hogy életünket az elnyomás, az abúzus, a kizsákmányolás, a marginalizáltság vagy a rágalmazások határozzák meg. [2]
Fordította: KKlára Kiss-Pál__________________________
[1] Angel Kyodo Williams, foreword to Valerie Mason-John, Detox Your Heart: Meditations for Healing Emotional Trauma, rev. ed. (Somerville, MA: Wisdom Publications, 2017), IX, X.
[2] Adapted from Brian McLaren and Gareth Higgins, “Victimization Stories,” Learning How to See, season 5, ep. 6 (Albuquerque, NM: Center for Action and Contemplation, 2023), podcast. Available as MP3 audio and pdf transcript. For further resources, see The Seventh Story and The Porch Community.
